108625. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés töltények vagy töltényhüvelyek kivetésére többtöltésű lőfegyverekhez egyenesen hátramozgó záróval

tyű, mely mint ilyen már ismeretes. A závárzat háti-ázásakor a závárzat a kivető hátsó karját kifelé nyomja, mire a mellső kar befelé lendül. Ekkor a mellső kar sza-5 bad vége az (1) csőből kihúzott töltényhüvelyre üt és az ismert foganatosítási alakoknál a töltényhüvelyt a tok oldalsó kivető nyílásán át kidobja. A találmány szerint azonban a töltényt vagy töltény-10 hüvelyt csak mérsékelt erővel lökjük el a závárfejtől a zárt tokfalhoz. E célra a závártest által vezérelt kétkarú emeltyű hátsó karját enyhén görbítve olyan mértékben hosszabbítjuk meg, hogy egyrészt 15 az emeltyű kilengése mintegy két-háromszor akkora legyen, mint az a kilengés, mely csupán a töltény vagy töltényhüvely átvetéséhez volna szükséges és hogy másrészt a töltény vagy töltényhüvely a (3) 20 kivető (8) orrától csak lehetőleg gyenge ütést kapjon. A (8) orr tehát a kihúzott töltényt vagy töltényhüvelyt oldalirányban inkább tolja, mint dobja. A (3) kivető szerepe, miután a kihúzott 25 töltényhüvelyt oldalirányban (8) orrával meglökte (2. ábra), még nem szűnik meg. A kivető hátsó karja ugyanis oiy meszszire nyúlik befelé, hogy a závárzat további hátrázásánál a (3) kivető lassan 30 még tovább lendül ki és a meglökött töltényhüvelyt tovább kíséri, míg végül a szélső kilengési helyzetbe jut (3. ábra). Ekkor a (6) csőr megakadályozza azt, hogy a töltényhüvely a závárzat terébe 35 visszaugorjék vagy visszaessék. Az előrehaladó (3) závárzat ezután a (4) tokban a závárzattól oldalt fekve maradó töltényhüvelyt a tokból előrefelé kitolja (4. ábra). A (3) kivető elülső karja oly nagy moz-40 gást végez és olyan alakú, hogy teljesen átbillent helyzetében (3. ábra) a sok esetben a cső mögött és alatt elhelyezett (9) tár felső nyílását teljesen szabadon hagyja, úgy hogy a tár felülről akadály 45 talanul tölthető. A (7) kihúzót (6. ábra) akként rendezzük el, hogy karma a hüvely fenekét eléggé rögzítse, de annak oldalirányú lecsúszását ne akadályozza. A kihúzó karmát tehát a 50 kivető lengési síkjával párhuzamos (7. ábra) vagy erre merőleges síkban alkalmazzuk. Szerkezeti és működési határaik közt természetesen a találmány jellemzői is szabadon változtathatók anélkül, hogy ezáltal maga a találmány is megváltoznék, így pl. a závárzat toldata olyan alakú lehet, hogy az a tok mellső, szabad nyílását elfedi. A toldat helyett a szerkezetnek a závárzattal együtt mozgó egyéb alkatrészét- is leihasználhatjuk a töltény vagy töltényhüvely kitol ásá L'a. Szabadul mi igények: 1. Elrendezés töltények vagy töltényhüvelyek kivetésére többtöltésű lőfegyverekhez, egyenesben hátramozgó zárolóval, amelyre jellemzők a tok felső rérészén, a závárzat egyik oldalán kiképezett, elöl nyitott és oldalt zárt csatornaalakú tér, továbbá a závárzattól vezérelt kétkarú lengő kivetőmeltyű, melynek meggörbített hátsó karja olyan hosszú, hogy ezáltal az emeltyű kilengési szöge, pl. a két-háromszorosa annak a kilengési szögnek, mely a tölténynek vagy töltényhüvelynek átvetéséhez magában véve szükséges volna, míg az emeltyű elülső karján a töltényt vagy töltényhüvelyt a tok csatornaalakú oldalsó terébe, egészen annak oldalfaláig, lökésmentesen eltoló és ott megtartó csőrszerű toldat van. 2. Az 1. alatt igényelt elrendezés foganatosítási alakja, melyre jellemző, hogy az oldalt eltolt töltényt vagy töltényhüvelyt a, závárzattal együtt mozgó valamely alkatrész tolja ki. 3. Az 1. alatt igényelt elrendezés foganatosítási alakja, melyre jellemző, hogy az oldalt eltolt töltényt vagy töltényhüvelyt a tokból a závárfej toldata tolja ki, mely olyan alakú lehet, hogy a tok mellső nyílását a kitolás után elfedi. 4. Az 1—3. alatt igényelt elrendezés foganatosítási alakja, melyre jellemző, hogy a töltény vagy töltényhüvely kihúzójának karma a kivető emeltyű lengési síkjával párhuzamos vagy pedig arra merőleges síkban van. 1 rajzlap melléklettel. PalUis nvomda. liuciniiost.