108593. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mélynyomófestékek előállítására

Megjelent 1934. évi február hó 15-én. :AÖYAE KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108593. SZÁM. — IV/f. OSZTÁLY. Eljárás mélynyomófestékek előállítására. Dr. Ing-. Kurz Ilans vegyész és Albert Kari tanár mindketten Wieu. A bejelentés napja 1932. évi december hó 1-je. Ausztriai elsőbbsége 1931. évi december hó 3-ika. A találmány eljárás mélynyomófestékek előállítására. Az eddig alkalmazott efféle mélynyomófestékek három csapartra oszthatók fel, 5 úgymint: 1. festékek, melyeknek kötőanyaga csak szerves oldószert tartalmaz, 2. festékek, melyeknek kötőanyaga csak vizet tartalmaz és 0 3. festékek, melyeknek kötőanyaga ügy szerves oldószert, mint vizet is tartalmaz. Az 1. csoport festékei összetételük következtében egyrészt gyúlékonyak és másrészt az alkalmazott oldószer könnyen illó 5 volta miatt az egészségre is ártalmasak. Ennek folytán már rövid idővel e festékek alkalmazásra kerülte után megkísérelték az efféle hátrányoktól mentes festékek előállítását. így keletkeztek a második cso-0 portba tartozó vízfestékek, melyek kötőanyagként vizes albuminoldatokat és olajszulfosavakat (67,754. sz. osztrák szabadalom) vagy olyan enyvoldatókat tartalmazták, melyekhez még keményítőszereket 5 adagolták (297, 885. sz. német szabadalom). Hadért szerint (Handbuch über die Herstellung und Verwendung der Druckfarben, 1931.) a mélynyomású vízfestékek kencéi emulziókból állnak, melyeket víz-0 bői, dextrinből, keményítőlisztből és nátronlúggal elszappanosított gyantákból, cellulóza kivonatokból, kazeinből stb. állítanak elő. Ha azonban ezeket a kötőanyagokat a pigmensekkel eldörzsöljük, a ka-5 pott festékek nyomatai nem vízállóak. A vízállóság elérésére való törekvés vezetett a harmadik csoport festékeihez, melyeknek kötőanyagai vagy vizes kolloidos oldatoknak szénhidrogénekkel való emulzióit 0 (1.725,649. sz. amerikai szabadalom) vagy (a 124,742. sz. osztrák szabadalom szerint) alkáliás gyantaoldatoknak vízben oldható szerves oldószerekkel és vízzel való elegyeit tartalmazzák. A szénhidrogéneket tartalmazó festékek gyulékonysága és mérgező 45 volta azonban az első csoport festékeivel szemben csupán kevéssé csökken, de kiküszöbölve nincs. A találmány szerinti eljárás mély nyomófestéke k előállítására abból áll, hogy a pig- 50 menseket olyan oldószerrel dörzsöljük el, amely gyantának vizes alkáliában való oldata, mimellett a kötőanyagot a találmány szerint vízben oldható szerves oldószerek adagolása nélkül készítjük és az kizárólag 55 gyantának alkáliában való oldata, mely utóbbi részben maró (fix) alkáli, részben pedig amonia alakjában van jelen. Kitűnt ugyanis, hogy a vizes alkáliás gyantaoldatok is képesek a pigmenseket 60 úgy megkötni, hogy azok festései (Aufstriche») vízállóak, feltéve, hogy a gyanta elszappanosításihoz szükséges maróalkáliamennyiséget részben ammónia helyettesíti. Az ammónia alkalmazását ugyan már a 65 fentemlített 124,742. sz. osztrák szabadalomban is javasolták; míg azonban ott egyrészt a gyantaoldószerek jelenléte következtében nem szükséges a gyanta teljes elszappanosítására szükségelt maróalkáli-, 70 illetve ammóniamennyiséget alkalmazni, hogy használható kötőanyagot kapjunk, másrészt pedig még a teljes elszappanosításhoz szükséges alkáliamennyiség alkalmazása esetén is ilyen festékekkel azonnal 75 vízben oldhatatlan és szét nem kenhető festéseket («Aufstriche») és nyomatokatkapunk, addig ez az alábbi ismertetés szerint nem következik be. Nem volt tehát előrelátható, hogy a vizes alkáliás gyanta- 80