108527. lajstromszámú szabadalom • Önműködő középütközőkapcsoló vasúti járművekhez

Megjelent 1934. évi február hó 15-én. IIAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108527. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Önműködő középütköző-kapcsoló vasúti járművekhez. Knorr-Bremse A. G. cég" Berliii-Lichteiiberg. A bejelentés napja 1932. évi október hó 18-ika. A találmány Wilüson-rendszerű önműködő középütköző-kapcsoló vasúti járművekhez. A találmány célja elsősorban e kapcsoló ama szerkezetének tökéletesítése, 5 amely a záróéket, — melynek feladata, hogy a vizsgálat tárgyát alkotó kapcsolófejbe fogódzó másik kapcsolófej záróékével együtt a kapcsolást biztosítsa — a rekesztő helyzetben rögzíti, ami á kapcsolás oldásának 10 előfeltétele. Ezt a szerkezetet ez okból rekesztőszerkezetnek nevezzük. A Willison-kapcsolókhoz eddigelé javasolt zárószerkezetek nyomán azonban sok tekintetben hátrányok járnak, melyeknek ki-15 küszöbölése a találmány célja. A 425.618. számú német szabadalmi leírásban ismertetett zárószerkezet lényege a záróéknek oly oldalsó nyúlványa, amely a záróéknek a kapcsolás megszüntetéséhez 20 szükséges mozgásánál a kapcsofófej;

falazatának vezetőhornyában csúszik és e mozgás befejezése után nyugaszba csappan. Ily módom a záróék, külső indító ok nélkül, nem csúszhat újból előre a kapcsolást 25 biztosító vagy új: kapcsolás létesítéséhez szükséges helyzetbe. Ez a külső indító ok a két kapcsolófej; záróékei homlokfelületeinek kapcsolásnál1

fellépő egymásba ütközése. 30 Ennél az ismert berendezésnél a lazító helyzetben elrekesztett záróék nem csúszhat újból előre, ha ehhez szükséges, említett külső indító ok elmarad, azaz, amikor a befogódzás céljából közeledő kapcsolófcj 35 záróéke szintén a rekesztőhelyzctben van. A Willison-kapcsolók záróéke másik, ismert rekesztőszerkezeténél, rekesztőkilincsszerű rész kapcsolódik a lazítóhelyzetbe visszamozgatott záróék nyugaszába; a re-40 kesztőkilincsszerű rész oly szerkezethez tartozik, amely hosszfurat segélyével a kapcsol óf ej tok csapjára felfüggesztett és melynek előrenyúló karja van. Ezt a kart, kapcsolódásnál1

, az ellenkapcsolófeji egy része érinti és abban a helyzetben tartja, 45 amelyben az önkényesen visszahúzott záróék elrekesztetik úgy, hogy a kapcsolók egymástól eltávolodhatnak. Azáltal, hogy a kapcsolóknak egymástól, való eltávolodásánál az ellenfejnek a rekesztőszerkezet emlí- 50 tett karjára való hatása megszűnik, a kar felszabadul és a záróék, súlya folytán, előrecsúszhat és a rekesztőszerkezetet a rekesztés megszüntetésének értelmében befolyásolhatja. E szerkezet hátránya, hogy a re- 55 kesztőszerkezeten elrendezett, előrenyúló kart aránylag hosszúra kell méretezni, tekintettel arra, hogy a kapcsolófejek szintje igen különböző lehet és a kar mozgása közben túlságosan kikerül a kapcsolófejből, 60 ami a kapcsoló üzemében komoly zavarokat okozhat. A találmány szerinti rekesztőszerkezet az ez utóbbi rendszerű rekesztőszerkezettel lényeges pontokban megegyezik, amennyiben 65 csapon lengethetően felfüggesztett, célszerűen kampóalakú rekesztőszerve szintén a záróék nyugaszával működik együtt, hogy ez utóbbit a lazítóhelyzetben! elrekessze, azonban a karszerű nyúlványt mellőzzük 70 és a kapcsolófejben) eltolható, külön részszel helyettesítjük, amely a kampóalakú rekesztőszervet ugyanúgy befolyásolja, mint a régebbi kiviteli alaknál alkalmazott karszerű nyúlvány. 75 A rajzok a találmány szerinti kapcsolót szemléltetik. Az 1. ábra a találmány szerinti szerkezettel felszerelt kapcsolófej függélyes hosszmetszeté; a kapcsolói ej; oldalfala le van vágva 80