108491. lajstromszámú szabadalom • Teherkocsi rugózása

Megjelent 1934. évi iebruár lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 108491. SZÁM. — XX/a. OSZTÁLY. Teherkocsi rugózása. Ifj. Juhász István kocsigryártómester Fót. A bejelentés napja 1932. évi június hó 20-ika. A találmány teherkocsiknak oly rugózása, mely alkalmassá teszi a teherkocsit arra, hogy ugyanazon teherkocsi kisebb, 1—5 q. terhelésnél éppen olyan ruganyos 5 legyen, mint nagyobb, 6—25 q. terhelésnél, így kisebb súlyú gyümölcs, zöldségáru stb. szállításánál is éppen úgy alkalmas legyen a rázásmentes szállításra, mint a nagyobb terhelésnél. A találmány 10 másik része a teherkocsi első és hátsó részeinek rögzítése azon célból, hogy ezáltal a teherkocsi szerkezete szilárdabb és tartósabb legyen és ezáltal megszűnik a régi keresztösszekötő rugóknak szétfeszítő ha-15 tása, mely a gyakorlatban a tengelyhez erősített rugóknak meglazulását idézte elő azáltal, hogy állandóan szétfeszítő és rázóhatást gyakorolt a vele összekötött részekre. 20 Előnye ezen találmánynak, hogy a meglevő teherkocsik is könnyen és aránylag kevés költséggel átalakíthatók. Ezen rugózási rendszer hiányát éreztük különösen a kisgazdák zöldségáruit szál-25 lító teherkocsiknál, mivel ezek az eddigi egyszeres rugózással csak nagyobb terhek szállításakor fejtettek ki rugózó hatást, míg kisebb terhelésnél, 1—5 q. érzéketlenek voltak, így ezen kisebb szállítmányo-30 kat éppen úgy összerázták, mint a közönséges lőcsös szekér. A mellékelt rajzban az 1. ábrán a teherkocsi váza és rugózása oldalnézetben, a 35 2. ábrán az (A) tengelyhez tartozó elsőrész rögzítője vassínnel és rugózással, a 3. ábrán a (B) tengelyhez tartozó hátsó rész rögzítője és rugóháza van bemutatva. Az (A) tengelyhez erősített emelőrugókat (3) eddig rendszerint egy összekötő- 40 rugóval foglalták össze, mely állandóan szétfeszítő erőt fejtett ki s rázás esetén nagyon előmozdította az emelő,rugók foglalatainak meglazulását, sőt a teherkocsi egyéb részeinek meglazulását is. 45 A találmány lényege az, hogy az emelőrugó hátsó vége nem kap rögzített megkötést (3), hanem szabadon, kötés nélkül végződik a (2) számmal jelölt rugóházban. Terhelés esetén ezen rugóházban (2) hátra- 50 felé szabadon terjeszkedhet az (1) számmal jelölt acélbetétes sínen. A régi összekötő rugó' helyett a (2) számú ábrán feltüntetett vánkosfa a hozzáerősített (1) számú vassínnel (2) számú rugó- 55 házzal, (5) és (6) számmal jelölt acélbetéttel nyer alkalmazást, melyek a teherkocsi elsőrészeit oly erősen foglalják öszsze, hogy ezáltal a teherkocsi nagyobb terhelést bír ós rögzítésével megakadályozza 60 a részeknek meglazulását. A (B) tengelynél az eddigi egyszeres emelőrugózáshoz a főrugónál gyengébb pótrugót alkalmazunk (7) és (8). Ezen pótrugó (8) középpontján a főrugó első 65 végéhez van kapcsolva, hátsó vége pedig a teherkocsi borfájához (9) (főgerenda), míg ezen pótrugónak hátsó vége a (10) számii rugóházban szabadon végződik. Terhelés esetén ezen pótrugó hátrafelé 70 szabadon terjeszkedik a (10) számú rugóházban, amíg középpontján eléri a (11) számmal jelölt támaszvasat. Amikor a pótrugó ezen támaszvasat elérte, akkor a teher emelését átveszi a (7) számú főrugó, 75 mely olyan erős, hogy a teljes megterhelést bírja. Ezen főrugónak (7) a hátsó vége szintén rögzítés nélkül szabadon végződik a (12) számú rugóházban, mely-