108466. lajstromszámú szabadalom • Töltőaknás alsó elégésű kazántüzelőszerkezet
Megjelent 1934. évi február hó 15-én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108466. SZÁM. — Ve/2, OSZTÁLY. Töltó'aknás alsó elégésű kazántüzelőszerkezet. Jobbágy István mérnök Budapest. A bejelentés napja: 1931. évi december hó 15-ike. A találmány töltőaknás, alsó elégésű kazántüzelőszerkezet, melynek szerkezeti kiképzése olyan, hogy abban gázdús és nagy salaktartalmú tüzelő, tehát anyagok, 5 barnaszenek, lignitek, stb. gazdaságosan, jó hatásfokkal égethetők el. A találmány szerinti kaizántüzelőszerkezet különösen alkalmas központi fűtőberendezések céljára, de természetese1 1 tetszőleges egyéb 10 üzemekben is használható. Gáz-dús és nagy salaktartalmú tüzelőanyagok az ismert tüzelő-szerkezetekben gazdaságosan nem égethetők el, miért is a nagyobb teljesítményű tüzelőszerkeze-15 tekben, így különösen központi fűtéseknél általában magasabb fűtőértékű és főleg gázszegény tüzelőanyagokat, nevezetesen kokszot alkalmaznak. Az ismert szerkezetek a fent felsorolt, 20 gyenge fűtőértékű és gázdús anyagok el égetésére főként azért alkalmatlanok, mert azokban az elégés tökéletlen, azonkívül pedig a keletkező nagy tömegű és rendszerint összesülő salak - eltávolítása 25 körülményes ós zavarja a tüzelés rendes menetét. Az ismert és itt egyáltalán szóba jöhető ú. n. alsó elégésű tüzelőszerkezeteknél az elégés tökéletlenségének többféle oka van. így elsősorban az aknában 80 levő tüzelőanyag túlságos gyorsan elgázosodik. Ennek viszont az az oka. hogy az aknatér egyenes meghosszabbításában lévő parázstérből a sugárzó meleg teljes erejével hat az aknában lévő tüzelő 35 anyagra. A túlgyors ki gázosítás következtében viszont a hőtermelés egyenetlen és a nagy gáztömeg tökéletesen elégni nem tud. Az elégés tökéletlenségének további oka az, hogy a parázsréteg vastagsága egyenetlen és a rostélynak nem egész ter- 40 jedelmén megfelelő méretű. Tapasztalati tény, hogy az elégés nem minden parázsrétegvastagság mellett megy egyformán végbe, hanem, hogy van oly rétegvastagság, amely az adott körülmények között 45 az elégés szempontjából a legkedvezőbb. Az eddig ismert fűtőszerkezetekben a parázsteret egyrészt a tüzelőanyag természetes rézsűje, másrészt a rendszerint közel vízszintes rostély határolja, minek 50 folytán az akna felé bővülő, ék alakú parázstér keletkezik, melynek vastagsága az ék csúcsától az; akna felé haladva rohamosan nő. Ennél a diszpoziciónál tehát a parázstömegnek csak kis részében van 55 meg az a legkedvezőbb vastagsága, amely mellett az égés a legkedvezőbb hatásfokkal és a legmagasabb hőmérséklet mellett megy végbe. A parázstömeg túlnyomóan nagy részében a vastagság nem lévén 60 megfelelő, az elégés is tökéletlen. További hátránya az ismert tüzelőszerkezeteknek, hogy az égéstermékeik a parázstérből közvetlenül a füstjáratokba jutnak, melyeket egymástól vízzel hűtött 65 oldalfalak választanak el. Ebből az a hátrány ered, hogy az, éghető gázoknak nincs kellő alkalmuk az elégéshez szükséges levegővel bensőleg keveredni, (továbbá a láng sem fejlődhetik ki teljesen, mert a 70 gáztömeget a vízzel hűtött oldalfalak idő előtt lehűtik, A salak eltávolítása az ismert szerkezeteknél azért okoz nehézséget, mert ezeknél vagy helytálló, belül vízzel hűtött ros- 75 télyokat alkalmaznak, melyeknél a szokásos rostélyrázás lehetetlen, úgy, hogy a salak eltávolítása csak a betöltött tüzelő-
