108384. lajstromszámú szabadalom • Elektromos unipoláris hajtómű

Mejjjelent ÜKÍ4. évi február hó 1 5-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI lííKÓSÁr, SZABADALMI LEÍRÁS 108384. SZÁM. — VH/g. OSZTÁLY. Elektromos unipoláris hajtómű. Csillag' l'ál mérnök Budapest. A bejelentés napja 1932. évi május hó 23 ika. A találmány unipoláris gépelemekből álló elektromos hajtómű, mely mint helyi erőátvitel, erőforrások teljesítményének a munkagép üzemi sajátságaihoz való ala-5 kítására szolgál. Az erőgép vagy elektro­mos gép szabályozhatlansága vagy pedig korlátolt szabályozhatósága esetén is a hajtómű kényes üzem ellátására alkal­mas. A hajtómű fokozatmentesen dolgo-10 zik, úgy hogy vele teljesen egyenletes gyorsítás is lehetséges. Alkalmazható olyan megmunkáló gépeknél, ahol a for­dulatszám beállítása tágas határok kö­zött kell, hogy történjék. 15 A hajtómű generatorikus és motori­kus elemekre tagozódik, és az elemek egyenáramú unipoláris gépek, melyek nagy teljesítmények felvételére alkalma­sak és csekély feszültségre vannak mé-20 retezve. Az áramnak a forgórészekhez vezetése nagyságánál fogva nem szilárd kefék, hanem folyadékérintkezés, neveze­tesen higanyérintkezés segélyével tör­ténik. 25 Az ábrák ilyen hajtóművet mutatnak néhány változatban. Az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál a (g) unipoláris generá­torarmaturának, mely tekercset nem tar­talmazó egyszerű vastárcsa, áramkörei 30 a találmány szerint úgy gyűrűjén kívül (I), mint belül (II) zárhatók. Ha ezt a 2. ábrán jelzett (g) generátortagot a (c) ten­gely útján egyenletes forgásban tartjuk és mondjuk az (a) tekercs útján gerjeszt-35 jük, úgy benne elektromotoros erő kelet­kezik. Ennélfogva a generátor az őt kö­rülvevő higanytömegen, az (s) állórészen és (k) külső vezetéken át létesített vezető összeköttetés közvetítésével a hasonló 40 felépítésű (m2) motortagnak áramot ad. (A vasrészek metszete sűrűbben van vo­nalazva, mint a rézrészeké.) Hasonlókép­pen kapja az áramot az (ml) motortag is. (Sűrű pontozás és nyilak jelölik az áram útját.) A két motortaggal gépkocsikere- & kek teljesen önállóan — differenciálmű nélkül — hajthatók a (cl) és (c2) tenge­lyek közvetítésével. Az 1. ábra a 2.-kal szemben egy motor­tagot tüntet fel. Ha az 1. ábrán jelzeit 50 (g) generátor áramát az (m) motortagbau erősebb mezőn vezetjük keresztül, úgy a motor működésében a (g) generátortag­gal szemben való fordulatszámcsökkenós a teljesítmény változatlansága mellett 55 érhető el, amikor is forgatónyomatéka ennek megfelelően növekszik. (Az ered­ményvonalak a mágneses fluxus eloszlá­sát mutatják.) A motortag mezőjének ez az erősítése úgy történik, hogy a motor- 60 tagon átmegy a hajtómű egész fluxusa, viszont a generátortagqn csupán egy ré­szé. A többi az (s) állórészen megy át, úgy hogy elágazása után a motortagot a generátortaggal a fluxus egyik ága közös 65 mágneses körbe kapcsolja. A fluxuselága­zás következtében lép fel a hajtóműben a teljesítmény áttételezése. A két mágneses kört a 2. ábrán feltüntetett (a) és (b) te­kercs gerjeszti, melyek közül az 1. ábrán 70 csupán a (b) tekercs hatása mutatkozik. A 3. ábra a hajtómű egy kapcsolási le­hetőségét tünteti fel, ahol a (b) tekercs egy áramfordító szabályzón keresztül van az áramforráshoz kapcsolva, mely által 75 megmunkáló gépeknél reverziós üzem (járműveknél hátramenet) érhető el. Az áram a gépelemek vastestén át vezette­tik. Az áramvezetés rézbetétek útján ezekben örvényáramok elkerülése mellett 8>

Next

/
Oldalképek
Tartalom