108378. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés áramvezetékek csatlakoztató részeinek kerámiai anyagból való falakhoz, különösen villamos izzólámpák, kisütőcsövek vagy effélék üvegfalaihoz való érintésbiztosítás erősítésére

.Megjelent 1934. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jUaj| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108378. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés áramvezetékek csatlakoztató részeinek kerámiai anyagból való falakhoz, különösen villamos izzólámpák, kisütőcsövek vagy effélék üvegfalai­hoz való érintésbiztos erősítésére. N. Y. Philips' Gloeilampenfabrieken cég- Eindlioven. A bejelentés napja 1932. évi április hó 23-ika. Németországi elsőbbsége 1931. évi junius hó 8-ika. Az elektrotechnikában gyakran kell áramvezetékeket az áramot vezető olyan részekhez, pl. vezetékekhez csatlakoztatni, melyek kerámiai anyagból való falon ha-5 tolnak át vagy ilyen fal felületén feksze­nek. Ez az eset, pl. olyan vezetékeknél, melyek villamos izzólámpák vagy kisütő­csövek üvegtestén hatolnak át, továbbá pl. ellenállások vagy effélék kerámiai 10 anyagból való tartón alkalmazott ellen­álláshuzalainál stb. A vezetékek odaerősítése némely eset­ben egyszerű módon, pl. forrasztással tör­ténik. A forrasztási helyet ekkor szigetelő 15 anyaggal vagy szigetelő szalaggal teker­cselik körül. Az olyan vezeték azonban, melynek ráerősítése ilymódon történt, szükség esetén csakis a forrasztási hely szétrombolása révén vehető le. Az ilyen 20 eljárás természetesen igen kezdetleges. Ehhez hozzájárul még, hogy a ráerősítés e módját nem alkalmazhatjuk minden esetben kevéssé hozzáférhető pontokon, pl. rádiókészülékekben, továbbá ott, ahol 25 az áramvezetéknek a falból kiálló része kis méretű. Az ilyen ráerősítésnek érintés elleni biztonsága, illetve védelme különö­sen hosszabb használat után sok kívánni valót hagy hatra. 30 Hogy szerkezetileg célszerű egészet kap­janak, már javasolták a falban jelenlevő áramvezeték körülvételét szigetelő anyag­ból való testtel vagy gombbal, amelyet a kerámiai anyagból való falra közvetlenül 35 ragasztottak. Erre, pl. selakkból, töltő­anyagokból és spirituszból álló ragacsokat használtak. Ezt a ragacsot felvitték és fel­hevítették, s így az oldószert a ragacsból elpárologtatással eltávolították. A rendel­kezésre álló hő egy részét a ragacs úgy- 40 nevezett „átkeményítésére" hasznosítot­ták, úgy hogy kitűnő rögzítést kaptak, mely nedvességálló is volt. Itt is azonban különböző nehézségeik mutatkoztak. Az ismert szigetelő anyagok, pl. a Bakelit' és 45 Philit néven ismert műanyagoknak az a tulajdonságuk, hogy huzamos hevítésnél összezsugorodnak és nedvességnek a leve­gőből való felvételénél ismét kitágulnak, ligy hogy az eredetileg kitűnő ráerősítés 50 később ismét romlik. Az előbbiekhez hozzájárul még, hogy a2 említett szigetelő anyagok 200° feletti hő­mérsékleteket nem képesek kitartani, úgy hogy a ragacsot sem lehetett 200° C feletti 55. hőmérsékletre hevíteni. Hogy a ragacs megfelelő hő- és nedvességállóságát elér­jük, kívánatos a felvitt ragacsnak magas hőmérsékletre való felhevítése, hogy be­lőle az összes oldószert teljesen eltávolít- 60 suk és a ragacsot kellően átkeményítsük. Miután az ehhez szükséges hőmérséklet az esetben, ha a ragasztási műveletet nem kívánjuk túl hosszúra kinyújtani, kb. 200° vagy e hőmérséklet felett is fekszik, a 65-jelzett ragasztási eljárás, eltekintve az előbbi bekezdésben említett nehézségektől, veszélyes és nem is üzembiztos. Ragasz­tással a legjobb ráerősítést oly ragacsok használatával kapjuk, melyek erősen he- 70 víthetők fel. Találmányunk szerint hőálló és szige­telő anyagoknál nedvességállóbb anyag­ból, pl. valamely fémből való részt a fal­hoz ragasztással erősítünk és ezt a részt 75 érintósbiztosan egy vagy több, szigetelő

Next

/
Oldalképek
Tartalom