108341. lajstromszámú szabadalom • Sí-talpak széleinek védőszerkezete

— 2 — koknak nagyobbléptékű keresztmetszetei. A 6. ábra egy további megoldási alak oldalnézete, a 5 7. ábra feliilnézete. A 8. és 9. ábra a védőszerkezet egyik végét alul- ill. felülnézetben mutatja. A 10. és 10a. ábrák metszetek a 8. ábrának A—A, illetve B—B vonala szerint. A 10 11. és 12. ábrán az illesztő betéteknek a sítalpon való elhelyezése alul- ill. oldalnézetben látható. Az 1. ábra szerint a sí (b) talpának alsó hosszszélein (a) hornyok vannak, ame-15 lyekben egy-egy (c) fémlécet helyezünk el, amelyeknek vízszintes alsó felülete a sí járófelületével egy síkba esik. A (c) íémlécnek felső oldalán hosszirányú, fecskefarkaiakti (f) hornya van, ahol is 20 az (a) talphornyok azt a részét, amelyet a fémléc szabadon hagy, a sítalp faanyagával összeragasztott szilárd maszsza tölt ki, mely a feltüntetett megoldási példánál lapos (d) csíkot alkot, melynek 25 a fémléc (f) hornyába illő, ugyancsak fecskefarkalakú (e) gerince van. A gerincnek ferde oldalfelületei a fémlécnek a sítalp hosszszéleire merőleges eltolódásait meggátolják s így a fémléc a talppal 30 szilárd kapcsolatban marad. A 2. ábra szerinti megoldási alaknál a (c) fémléc hosszszélein egy-egy ferdefalú (f) horony van. A 3. ábra szerint a horonynak fordított T-alakja van, míg a 4. 35 ábra szerint a fémlécnek két fecskefarkalakú hornya van. Végül az 5. ábra szerint a (c) fémlécben két körcsíkalakú (f) horony van, amelyeknek hatása ugyanaz, mint a fecskefarkalakú hornyoknak. 40 A védőszerkezetet célszerűen akként állítjuk elő, hogy a (c) fémlécet csak némi erőkifejtéssel lehet a (d) csíkon hosszirányban eltolni. Ekként a fémléc a sítalp meghajtásainál nincs nyújtásnak alá-45 vetve, hanem a (d) csíkon csúszhatik. Ha azonban a (c) fémlécnek a (d) csíkon való eltolódásai megakadályozandók, úgy a 6. és 7. ábra értelmében a (c) fémlécben még (h) haránthornyokat, a (d) csíkon pedig az utóbbiakba illő (i) ha- * rántgerincet alkalmazhatunk. A 8—12. ábra szerinti megoldási alaknál a (d) csík nem ér egészen a sítalp hornyának két végéig, hanem a talphoronyba, a (d) csík végei helyett, a csíkkal £ azonos keresztmetszetű, fémből való (1) illesztő betéteket helyezünk és ezeket a talppal (rn) csavarok segélyével kötjük össze a (c) fémlécnek a (d) csíkon túlnyúló végei az (1) betétekbe kapaszkod- ( nak és így biztos rögzítést kapnak. Az (1) betétek nemcsak fémből, hanem más anyagból, pld. fából vagy celluloidból is készülhetnek. Az (1) betéteket a sítalpon a védőszerkezetnek a talphoronyba való ( helyezése előtt erősítjük meg. Ennek megtörténtével a védőszerkezet egyik végét az egyik illesztőbetétre toljuk. A védőszerkezet másik végének a másik illesztőbetétre való feltolása könnyen foganato- ' sítható, ha a védőszerkezetet kissé lehajlítjuk. Szabadalmi igények: 1. Sítalpak széleinek védőszerkezete, azzal jellemezve, hogy a talp hosszszé- ' lein lévő horonyba fektetett (c) fémlécből és fával összeragasztható anyagból (pl. celluloidból, cellonból, kaucsukból vagy fiberből) készült és a fémlécre helyezett (d) csíkbői áll. me- í lyek egymással akként vannak összekötve, hogy érintkező felületükön hosszirányban végigmenő hornyokat illetve ezekbe illő gerinceket hordanak, melyeknek a sítalp hosszszéleire í merőleges eltolódásokat meggátló alakú keresztmetszete van. 2. Az 1. igényben védett szerkezet megoldási alakja, azzal jellemezve, hogy a hornyok és gerincek keresztmetszete í fecskefarkalakú. 3. Az 1. igényben védett szerkezet megoldási alakja, jellemezve a (c) fémlécen és a (d) csíkon alkalmazott, a kett# közötti viszonylagos hosszirányú el- í tolódásokat meggátló (h) haránthornyokkal ill. ezekbe illő (i) harántgerincekkel. 2 rajzlap melléklettel. Pallaa nyomda, Budapest. 108342