108332. lajstromszámú szabadalom • Rugózó vonó- és ütközőberendezés járművekhez

Megjelent 1934. évi február hó 102 -én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108332. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Rugózó vonó- és ütközó'berendezés járművekhez. Fried. Krupp A.-G. Essen. A bejelentés napja. 1932. évi junius hó 11-ike. Németországi elsőbbsége 1931. évi augusztus hó 19-ike. Hosszabb vasúti vonatnak a mozdony­ról történő fékezésénél a járművek egyes fékjei nem egyidejűleg, hianem egymás­után jönnek működésbe éís pedig a vonat 5 utolsó fékje utoljára. Ennek folytán a fékezési folyamat közben a vonatnak há­tulsó, még nem fékezett kocsijai az elülső kocsikra futnak rá, amelyeknek sebességét a fékek már csökkentették. Az 10 emellett különösen a vonat hátulsó ré­szében fellépő lökések a kocsikra veszé­lyesek lehetnek. A találmány célja ezek­nek a lökéseknek felfogása, mihelyt a lökés ereje egy meghatározott értéket 15 elért. A rajz a találmány egy példaképem fo­ganatosítási alakját mutatja; az 1. ábra a menetállásban levő berende­zés oldalnézete, a 20 2. ábra az 1. ábrának megfelelő nézet, az alkatrészek más állásában. Mindegyik jármű vonó- és ütközőberen­dezésének két (A) rúdja van, melyek pl. egy-egy (al) kaposolófejet hordanak. Az 25 (A) rudak mindegyikére két, (a2) és (a3) támaszgyűrű van szerelve. Ezen gyűrűk pályájában az (A) rudakon eltolható (B) rugótányérok vannak, amelyeknek a (C) csavarrugók támaszkodnak. A (C) rugók 30 az (A) rudaknak a húzó- és nyomóigény­bevételeit, ismert módon, a kocsialvázra viszik át. Mindegyik (A) rúddal továbbá egy (a4) ütköző van mereven összekötve, amelynek a hozzátartozó (A) rúdon eltol-35 ható (D) rugótányér támaszkodhatik. A két (D) rugótányér közé az előfeszültség­gel bíró erős (E) csavarrugó van be­helyezve. Mindegyik (a4) ütközőtől egy (F) vonórúd vezet ahhoz a (D) rugó-40 tányérhoz, amely az (F) rugó hatása alatt a másik (a4) ütközőre fekszik fel. Az (A) rudaknak az (al) kapcsolófejekkel ellen­tétes szabad végén egy-egy (a5) hengeres fej van. Mindegyik (a4) ütközőhöz egy (G) emelő 45 van csuklósén hozzáerősítve. A (G) eme­lők szabad vége egymással a (gl) csukló csap segélyével vannak összekötve, amely a (g2) görgőt hordja. A (g2) görgő pályá­jában a (H) kétkarú emelő van az alvá- 50 zon lengethetően ágyazva, amelynek egyik karján a (g2) görgő számára a (hl) sík ütköző felület van. A másik karnak (h2) orrára menetállásban (1. ábra) a (K) emelő egyik karja támaszkodik. A (K) 55. emelő forgástengelyével egy gyorsféksze­lep, pl. a (T) csap van összekötve, amely az (L) fékvezeték (11) elágazásában van elrendezve. A (H) emelőn lengethetően ágyazott, (M) rugótartószeg, (ml) hosszú- gQ, kás lyukával, a (K) emelő (ki) peckével kapcsolódik. A (kl) pecken az (N) ellen­támasz van lengethetően ágyazva, amely- . re az előfeszültségű (P) rugónak egyik vége támaszkodik. A (P) rugó másik (55 vége az (M) rugótartószeg (m2) támasz­gyűrűjére támaszkodik. A (P) rugó a (H) emelőt, az alkatrészeknek az 1. ábra sze­rinti állásában, az alvázon levő (S) ütkö­zőhöz nyomja. Végül a (K) emelőhöz még az (R) húzórúd van csuklósan hozzá­erősítve. Menetállásban a részek az 1. ábrán fel­tüntetett állást foglalják el. A (g2) görgő a (H) emelő (hl) felületétől meghatározott 75. távolságiban van és az elrendezés egyéb­ként olyan, hogy a (K) emelő még a (H) emelőnek (h2) orrára támaszkodik, ha a (hl) felület vízszintes. Ha mindkét (A) rúd, a vonatban futó 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom