108321. lajstromszámú szabadalom • Központi fűtőberendezés kapcsolt melegvíztermelő és tároló tartály

csőfal alkalmazása a tartály előállítását tetemesen drágítja, nagyobb teljesítmény esetén azonban a domborított fedél alkalmazására mindenesetre szükség van. Ki-5 sebb tartályoknál, mint a 3. és 4. ábrából látható, a legcélszerűbb, egyszerűsített megoldásnak azt vélték, hogy a domborított (b) fedél elmaradván, a (d) előfej és a (g) csőfal is elhagyható és ehelyett egy-10 szerűen a (kl, k2) elosztócsövekkel való csatlakozás alkalmazható. A találmány már most abból a felismerésből indul ki, hogy közepes és kisebb teljesítmények esetére a szokásos megoldás 15 (3. és 4. ábra) csak látszólag egyszerű, mert az összes (h) fűtőcsöveknek a (kl, k2) elosztócsövekkel való összehegesztései [mint a 4. ábrán (j)-nél jeleztük], valamint az (ml, m2) csöveknek a (b) fedéllel 20 való összehegesztései az előállított igen körülményessé és meglehetősen költségessé teszik, elannyira, hogy e hátrányt az előfej megtakarítása sem képes szám havehető mértékben ellensúlyozni. 25 Ezért a találmány értelmében akként járunk el, hogy a fűtőcsövek végeit a tartály sík fedelének alsó felébe közvetlenül behengereljük, ami a hegesztésnél jóval olcsóbb és gyorsabb eljárás, míg a sík fe-30 dél külső oldalára a magában véve ismeretes kétkamrás előfejet szereljük fel. A találmány szerinti tartály előállításánál tehát (úgy az eddigi nagy-, mint kis teljesítményű tartályokkal szemben) minden 35 forrasztás vagy hegesztés elmarad és magának a fedélnek alsó fele csupán behengerelt csöveket hordó csőfalat alkot. Másfajta készülékeknél, pl. ellenáramú hőkicserélő készülékeknél már ismeretessé 40 vált ugyan fűtőcsöveknek egy víztartály fedelébe való behengerelése, azonban e készülékek egyrészt más célokra voltak használatosak, másrészt pedig a tartály fedele teljes egészében sűrűn volt megrakva csőnyalábokkal, amikor is a fedél- 45 nek ily csőfalként való alkalmazása önként kínálkozott. Ennek ellenére a sík fedélnek a szóbanforgó melegvíztermelő és -tároló készülékeknél (boilereknél) behengerelt csöveket hordó csőfalként való al- 50 kalmazására eddigelé nem gondoltak (mert nyilván magának a fedélnek ily csőfalként való alkalmazását éppen a csőmenetek csekély számára való tekintettel nem tartották célirányosnak); a talál- 55 mány éppen azon a felismerésen alapszik, hogy noha csak a fedél alsó feléhez csatlakozó, néhány csőmenetről van szó, magának a fedélnek ily részleges csőfalként való alkalmazása, külön előfejjel való 60 kombinációja ellenére is, még mindig sokkal célszerűbb és olcsóbb előállítást tesz lehetővé, mint az eddigi, a külalak tekintetében látszólag egyszerű megoldások (3. és 4. ábra). 65 A rajzon a találmány szerinti melegvíztermelő és -tároló tartály megoldási alakja függélyes hosszmetszetben látható. A tulajdonképpeni (a) tartály sík (b) fedelének alsó felébe a (h) fütőcsövek vé- 70 gei be vannak hengerelve, ezekkel szemben pedig, a (b) fedél külső oldalára (pl. csavarokkal) magában véve ismeretes, (e) bevezető és (f) kivezető csőtoldatot hordó, kétkamrás (d) előfej van felsze- 75 relve. Szabadalmi igény: Központi fűtőberendezésekhez kapcsolt melegvíztermelő és -tároló tartály (boiler), jellemezve a tartály sík (b) fede- 80 lének alsó felébe behengerelt (h) fűtőcsövekkel és ezekkel szemben, a sík fedél külső oldalára feszerelt, magában véve ismeretes kétkamrás (d) előfejjel. 1 rajzlap melléklettel. I'allas nyomda, Budapest.