108311. lajstromszámú szabadalom • Automatikus bilincs
— 3 — esetben úgy is, hogy a (p) fülecs (20) kulcsnyílásán különleges (21) kulcsot (8. ábra) dugunk az (y) üregbe és forgatunk meg abban. A (21) kulcs nyelvének külön-5 böző fokai vannak, melyek az egyes (7) ékek különböző nagyságú (23, 24) réseinek ieküsznek s így az egyébként egyéni rugózású ékeket egyidejűleg mozgatják. A bilincs felnyitása tehát csak teljesen spe-10 eiális (21) kulcs segítségével lehetséges, melynek alakja az alkalmazott (7) ékek száma, az ezekben lévő (23, 24) rések nagysága és sorrendje szerint a legváltozatosabban variálható. A (7) ékek vezetése e 15 kivitelnél a (p) fülecs (25, 26) oldalkivágásaiban történik s az ékeknek a füleccsel való egytittmaradását a (7) ékek (27) hasítékaiban vezetett (28) szegecs biztosítja. 20 A 6. ábra a reteszelésnek az eddigiektől eltérő módját mutatja annyiban, hogy a reteszelésre nem egyenes irányban vezetett (7) ékek, hanem csap körül forgó, egyébként szintén rugóval terhelt kilin-25 esek szolgálnak. E (29, 30) kilincsek a (2) csapszeg (31) csaptengelye körül foroghatnak és pedig az egyes (29, 30) kilincsekhez tartozó (32) egyéni rugók hatása alatt, az óramutató forgásával egyező értelemben 30 mindaddig, amíg a (2) csapszegben lévő (33) határoló ütközőhöz nem ütköznek; az óramutató forgásával ellenkező irányban, tehát a (32) rugók feszítőereje ellenében az elfordulást a (34) ütköző határolja, mely 35 a (29, 30) kilincsek zárási állásához képest a kilincsektől akkora közzel van elhelyezve, hogy e közzel való elfordulás után oldáskor a (29, 30) kilincsek a (p) fülecs (y) üregének (u) nyílásán, illetve az ebben 40 létesített külön (35) vezetőhornyon át kiférjenek. Záráskor a (29, 30) kilincsek a (p) fülecs (u) nyílásának alsó sarokéle által a (32) rugóerő ellenében egyszerűen visszaszoríttatnak annyira, hogy az (u) nyíláson 45 át keresztül juthatnak. Nyitáskor a (29, 30) kilincsek nyitási helyzetbe való hozatalára akár a (15) fedő (16) nyílásán át bedugott (21) kulcs, akár pedig a 7—8. ábrabeli változatnál használthoz hasonló kulcs 50 alkalmazható, melynek a (29, 30) kilincseket mozgató éle a kilincsek száma és egyéb méretei szerint szintén annyira változatos lehet, hogy általa a találmány célját képező biztonság ugyanoly mértékben 55 elérhető, mint az előző kiviteli példáknál. Természetesen, nincs semmi akadálya annak, hogy ugyanoly módon, mint — az 1—3. ábrákkal szemben — a 7. ábránál a (7) ékek a (p) fülecsben vannak megerősítve, a 6. ábrabeli kivitellel szemben a 60 forgó (29, 30) kilincsek is ne a (2) csapszeghez, hanem a (p) íülecshez legyenek kötve; e kivitel azonban nem ábrázoltatott. A találmány további lényeges előnye a 65 9. ábrabeli kiviteli példából tűnik ki. Mint a 4—5. ábrák mutatják, az eddigi kiviteleknél a felső (f) ívdarabok visszaforgatásának sorrendje a helyes zárás szempontjából nem közömbös, amennyi- 70 ben először a jobboldali, azután pedig a baloldali (f) ívdarabot kell a zárási helyzetbe visszaforgatni. Helytelen sorrend esetén a zárás meghiúsul s a beálló időveszteség következtében a rab esetleg me- 75 nekülést kísérelhet meg úgy, hogy a találmány szerinti automatikus bilincs semmiesetre sem felelhet meg céljának. A 9. ábrabeli kivitel ezzel szemben oly megoldást mutat, melynél a felső (f) ívdarabok 80 zárási sorrendje közömbös. Ezt egyszerűen úgy érjük el, hogy az (I, II) bilincsszemek közül mindegyik mint önállóan záródó fél van kiképezve úgy, hogy két (2) csapszeget és két teljes automatikus 85 zárat alkalmazunk. A megoldás az ábrából közvetlenül érthető s az egyes (I, II) bilincsszemek egymáshoz képest csuklósan való összekötése azzal van létesítve, hogy a jobboldali (II) bilincsszem alsó (o) füle- 90 csének (q) nyúlványa csuklósan foroghat a baloldali (I) szem (2) csapszege körül. Az (I, II) szemek csuklós összekötése, lígy a 4—5., mint a 9. ábrák szerint, nemcsak a bilincs kényelmesebb viselését, hanem 95 egyúttal és főkép használaton kívül a bilincsnek laposan való, csuklós összecsukását is hivatva van lehetővé tenni. A megelőző leírásban és az ábrákban felsorolt kivitelek, melyek főleg a zár ki- íoo képzése szempontjából tüntetnek fel változatokat, a lehetséges, összes variácókat természetesen nem merítik ki, egyébként pedig önmagukban véve, a találmányra nem is jellemzők, mivel a találmányra 105 nézve mindenütt elsősorban az a lényeges, hogy a zárás létesítésére több egymástól független, függetlenül rugózó és körvonal tekintetében is eltérő ék, kilincs vagy ehhez hasonló egyéb reteszelő elem alkal- no maztatik, melyeknek oldása, a zár nyitása céljából, egyidejűleg létesítendő, az egyidejűség pedig csak speciális kulcs alkalmazásával érhető el. Ebből a szempontból az 1—3. ábrák szemmeltartásával azonos 115 értékű az oly megoldás is, melynél az
