108245. lajstromszámú szabadalom • Útszél- és kilométer-jelző oszlop, különösen autókhoz
- Megjelent 1934. évi február hó 1 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 108345. SZÁM. — VlII/i. OSZTÁLY. Útszél- és kilométer-jelző oszlop, különösen autóufcakhoz. Fábián József g-y árimunkás Újpest. A bejelentés napja 1932. évi november hó 10-ike. Szomorúan tapasztalt tény, hogy a géperejű járművek közlekedésére kiépített műutakon az útszél ós a kilométerek jelzésére használt oszlopok igen gyakori bal-5 esetnek okozói. A találmány útszél- és kilométer-jelző oszlopra vonatkozik, mely újszerű és különleges kiképzésénél fogva az oszlopokba való ütközésből származó baleseteket van 10 hivatva elhárítani. A találmány értelmében ugyanis ezt úgy érjük el, hogy az oszlopnak az úttestbe sülyesztett és ebben rögzített alja ós a talajból kiálló oszlopfej között rugalmasan utánengedő és minden 15 irányban való leforgatást megengedő kapcsolatot létesítünk úgy, hogy midőn valamely jármű ily oszlopba ütközik, az egyébként függőleges oszlop leforgatás révén vízszintes helyeztbe kerül és a jármű fe-20 lette elhaladhat. A találmánybeli oszlop két példaképem kiviteli alakját a mellékelt rajz tünteti fel, melyen az 1. ábra az egyik kiviteli alak függőle-25 ges metszete, míg a 2. ábra a másik kiviteli alaknak hasonló metszete, részben oldalnézete. Az 1. ábra szerinti kiviteli példában az úttestbe sülyesztett (a) oszlopaljnak a ta-30 lajból kiálló részén a vele rugalmasan kapcsolt és minden irányban leforgatható, üreges (b) oszlopfej foglal helyet. Az ilyen kapcsolatot a bemutatott szerkezeti megoldás szerint az üreges (b) oszlop-35 fejet alulról elzáró (c) fenéken nyugvó (d) csavarrugóra támaszkodó (e) csavaranyával állítható (f) csavarorsó szemébe fűzött (g) acélsodrony alkotja, mely a (c) fenék furatán keresztülhatol és az oszlopfejből kinyúló vége (a) oszlopalj felső ré- 40 Szében van megerősítve. Az oszlopfej és oszlopalj között létesített e kapcsolat lehetővé teszi, hogy valahányszor jármű ütközik az út szélén függőlegesen álló (b) oszlopfejbe, utóbbi a 45 (d) csavarrugó összenyomása közben vízszintes helyzetbe bármely irányban leforogjon, illetve úgy kitérjen, hogy felette vagy mellette a jármű elhaladhasson és ne következzék be baleset. Az oszlopfejec 50 leforgató erő megszűntével a megfeszített (d) csavarrugó lép működésbe és azt eredeti helyzetébe forgatja vissza. A minden irányban való könnyű leiorgathatóság lehetővé tételére az oszlopfej alsó és az osz- 55 lopalj felső része célszerűen esonkakúppá vagy síkkal metszett gömbsüveggé lehet kiképezve. A 2. ábrán feltüntetett kiviteli alak a fentiekben leint szerkezeti megoldástól 60 csupán annyiban tér el, hogy a rugalmasan utánengedő kapcsolatot létrehozó, már ismertetett és ennélfogva ugyanoly hivatkozási jelű szervek az üreges (a) oszlopaljban elhelyezettek és ennek megfelelően 65 a (g) acélsodrony vége az üreges (b) oszlopfej (h) fenekében van megerősítve. A találmány szerinti oszlop feje és alja készíthető öntött vasból, szegecselt vaslemezből, vasbetonból, kőből, üvegből, stb.- 70" bői, mikor is a kapcsolatot létesítő acélsodrony végének megerősítése a mindenkori anyag természetének megfelelő, magában véve ismert módon történik. Acélsodrony helyett alkalmazhatunk más haj- 75 lékony összekötő szervet, így pl. láncot is. Ha az oszlopfejet üvegből készítjük, akkor belsejében fényforrást helyezhetünk
