108188. lajstromszámú szabadalom • Ismételten meggyújtható gyújtópálca

Megjelent 1934. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI jMggfó SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108188. SZÁM. — Il/g. OSZTÁLY. Ismételten meggyújtható gyujtópálca. Dr. Földi Zoltán vegyészmérnök egyetemi magántanár és Kőnig Rezső vegyész Budapest. A bejelentés napja 1932. évi június hó 11-ike. Ismeretesek már ismételten meggyújtható gyujtópálcák, amelyeknek éghető alapanyagában gyujtómassza van elosztva, amely egy oxigént leadó vegyületből, pl. 5 káliumklorátból és egy dörzsgyulékony anyagból áll. A jelen leírás „dörzsgyulékony yegyület" olyan szilárd éghető anyagot jelent, mely egymagában kellő menynyiségű oxigént leadó vegyülettel, pl. 10 kloráttal keverten, dörzsölésre robban vagy legalábbis lángra gyúl. Ilyen anyag pl. a kén, foszfor, benzoilperoxid. Az a körülmény, hogy a gyujtópálca alapanyagába gyujtómasszát kell bevinni, nem csu-15 pán a gyujtópálcák előállítását teszi veszedelmessé, hanem a kész gyujtópálcák raktározását is. További hátránya az ily gyujtópálcáknak az, hogy ha oly mennyiségű gyujtókeveréket tartalmaznak, hogy 20 dörzsölésre könnyen meggyújthatok, a gyujtópálca égési sebessége túlnagy és annak eloltása igen nehéz. Éppen ezért a klorát százalékos mennyiségét az eddig ismertetett összetételű gyújtóknál oly ala-25 csonyan választották meg, hogy a gyújtót közönséges hőmérsékleten vagy egyáltalán nem, vagy csak rendkívül nehezen lehetett dörzsöléssel lángralobbantani és legfeljebb csak meleg állapotában lehetett 30 ismételten meggyújtani. A találmány a fenti hátrányokat kiküszöbölő, ismételten meggyújtható gyujtópálca, túlnyomórészt alacsony párolgási vagy bomlási hőfokú éghető alapanyaggal 35 és oxigént leadó anyaggal, melyet az jellemez, hogy az oxigént leadó anyag menynyisége a gyujtópálcának a gyújtásra szolgáló bélszerű részeiben akkora, hogy a gyujtópálca foszforos dörzsfelületen meggyújtható, de közönséges dörzsfelületeken 40 nem, mimellett az esetleg jelenlevő dörzsgyulékony anyagok mennyisége kisebb, mint amennyi az összes oxigént leadó anyaggal egymagában keverten, dörzsölésre gyúló keveréket alkotna. Azonban 45 az ilyen dörzsgyulékony anyag használata általában még kis mennyiségben sem kívánatos, hanem a legjobb eredményeket úgy érjük el, hogyha a gyújtó készítésénél ezen anyagokat teljesen mellőzzük. 50> Éghető alapanyagul különösen oly anyagok alkalmasak, amelyeknek párolgási, vagy elgázosodási hőmérséklete az alkalmazott oxigént leadó anyag, mint pl. klorát bomlási hőmérséklete alatt van. Az 55-előbbi tulajdonságú anyagok ugyanis a gyujtórúd égő végének hőmérsékletét a klorát bomlási hőmérséklete alatt tartják, vagyis hűtő hatást fejtenek ki. Ilyenek ni. naftalin, kámfor, metaldehid, polioximeti- 60 lének, dimetiloxamid, kámforkinon, kámforsavanhidrid. Az oxigént leadó anyagoknak a könnyű gyújtás céljából szükséges mennyisége függ az éghető anyagtól, de célszerű a bélben a ClOs koncentrációt 65 legalább is 40%-ban alkalmazni. A klorátok részben perklorátokkal helyettesíthetők. Ha hexametilentetramint, stearinsavat, paraffint használunk éghető alapanyag- 70 ként, amelyeknek elgázosodási hőmérséklete jóval nagyobb, mint a metaldehidé és igen közel van a klorát bomlási hőmérsékletéhez, úgy a gyújtás megkönnyítése cél-