108172. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilárd és cseppfolyós tüzelőanyagok desztillálására

arányai ugyanoly értelemben változzanak, mint a felhasznált zsírsav, vagy zsírsavszármazék molekuláris tömege. A desztillálást előnyösen katalizátorok, 5 vagy aktivátorok jelenlétében végezzük és azt tapasztaltuk, hogy a reakció különösen akkor kedvező, amikor a találmány értelmében fémoxidokat, pl. vasoxidot, vagy a vas csoportjába tartozó fémek oxidjait 10 használjuk, amelyekhez esetleg a megfelelő fém részecskéit keverhetjük. Dolgozhatunk azonban kizárólag fémrészecskékkel, pl. vasreszelékkel is. A fémoxidot, vagy fémet rendszerint feleslegben kell alkal-15 mázni, amikor is az alkalmazott adag egymagában kizárólag a desztillált termékekben kapott különböző frakciók százalékarányát befolyásolja. Ha normális arányban ként tartalmazó 20 anyagokról van szó és a szénhidrogéncsoportok előállítására valamely zsírsav alkálisójából, vagy földalkálisójából, pl. közönséges kalciumacetát vizes oldatából indulunk ki, akkor e terméknek a hő-25 hatás alatt bekövetkező hasadása folytán a kívánt szénhidrogéncsoportokat kapjuk meg. A maradék kalciumkarbonát. A desztillálás folyamán lejátszódó reakciókat nyilvánvalóan nem lehet képle-30 tekben lefektetni, mivel a képződött vegyületek azonnal meg is bomlanak. Mindazonáltal feltehetjük, hogy a lefolyó főreakciók a következők: A képződött szerves acetátgyökök és 35 adott esetben a ketonok és az ecetsav szénhidrogéncsoportokat szolgáltatnak, amelyek a keletkező gőzökhöz tapadnak és azoknak könnyű termékekben való tartalmát növelik. 40 A kalciumacetát hasításából származó kalciumkarbonát a ként köti le és feltehetjük, hogy az ily módon keletkezett kalciumszulfid, melyet az olajok nem ragadtak el, részben olyan bomlástermékeket 45 (H2S) alkot, melyek a gázokkal elillannak és ismert eszközökkel könnyen eltávolíthatók. A desztillált olajokban visszamaradó kén nagyrészben könnyen eltávolítható alakban mutatkozik; az eltávolítás 50 savval, vagy alkáliákkal való mosással történik. A desztillálást a légköri nyomáshoz közelálló nyomáson és előnyösen kissé csökkentett nyomáson végezzük. 55 Ha a kenőolajakat és a kőolaj aszfaltszerű részeit változatlanul kívánjuk megtartani, a desztillálást oly nyomáson végezzük, mely a kezelt olaj természete szerint 10 kg nagyságrendű lehet, mert az elérendő legfőbb cél a forrpontnak a re- 60 akcióhőmérsékletig való növelése, amely 250 C° és 400 C" között van. Bizonyos tüzelőanyagok és különösen bizonyos nyers kőolajok akkora kémnenynyiséget tartalmaznak, hogy tisztításuk 65 eddig egyszerű desztilláiláis útján iie.111 volt megvalósítható. A találmány szerinti eljárásnál, amelynél ezeket a tüzelőanyagokat alkálisókkal (mészacetáttal), vagy íölalkálisókkal keverve desztilláljuk, nem 70 csupán a kapott melléktermékeket javítjuk meg, hanem azokat a kéntől is mentesítjük, amely egészben vagy részben ásványi alakban marad vissza. Természetes, hogy a kalciumacetátnak, vagy más lia- 75 souló anyagnak mennyiségei a jelenlévő kénmennyiség függvényében változnak. Gazdasági és más okokból is, a találmány értelmében, a kén legalább egy részének a nem desztillált maradékban való visszatartására, a fentemlített sókon kívül más eszközöket is használhatunk. Igv pl. bázisos közegben dolgozhatunk, melyet úgy kapunk, hogy a desztillálásnak alávetett anyagok keverékéhez 2—5% oltatlan me- 8£ szet, alkálisókat •(nátriumkarbonát), földalkálisókat, bázikus sókat, vagy bázikus reakeiójú sókat, vagy bázisokat adunk. Mivel a tüzelőanyagok desztillálása gyakran vízgőz befecskendezésével történik, fel- 90 tehetjük, hogy pl. nátriumkarbonát esetében a vízgőz a nátriumszulfátot nehezebben bontja meg, mint a kalciumszulfátot és hogy ily módon tekintélyes mennyiségű kén marad vissza. 95 Ha cseppfolyós tüzelőanyagokat vagy zsírokat vetünk alá az eljárásnak, akkor, ha a desztillálási vagy bomlási hőmérséklet aránylag alacsony, pl. 250 C° alatt van, előnyös, ha a kiindulási anyagokból szi- 100 lárd, vagy pépes széntartalmú anyagot készítünk, úgy, hogy szilárd szénszerű anyagot keverünk beléjük, mely a lehető legnagyobb mértékben porózus, így pl. bármilyen eredetű kokszot, faszenet, lig- 105 nitet, tőzeget, vagy valamilyen iners porózus anyagot, mnit infuzóriaföldet, agyagot stb. A reakció közben keletkezett anyagokhoz és esetleg a katalizátorokhoz a fent említett szilárd anyagot pl. az említett 110 anyagok súlyának 1—3-szoros mennyiségében keverjük. A leírt eljárások a7 ismert eljárásokkal szemben nagy előnyt biztosítanak,