108085. lajstromszámú szabadalom • Folyadéktartály, pl. tejeskanna

Megjelent 1934Ö4. évi jamiár hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI Í^B® SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108085. SZÁM. — XVm/a. (X/f.) OSZTÁLY. Folyadéktartály, pl. tejeskanna. Fried. Krupp A. Gr. cég- Essen. A bejelentés napja 1932. évi julius hó 30-ika. Németországi elsőbbsége 1931. évi augusztus hó 5-ike. A találmány folyadéktartály, pl. tejeskanna, amelynél a fedél oly részre fekszik fel, amelyet azt körülvevő, nagyobb falvastagságú rész külső sérülések ellené-5 ben véd, mely a csekélyebb fal vastagságú résztől olyan távolságban van elrendezve, hogy az az utóbbinak a fedél rátevése alkalmával való kihajlását nem akadályozza. A találmány célja e szerkezetet 10 olymódon kiképezni, hogy a csekélyebb falvastagságú rész idővel el ne ernyedjen, hanem rugózó erejét megtartsa úgy, hogy tartósan tömített zárást biztosítson. A találmány különösen nemrozsdásodó acél-15 ból való tartályokra, nevezetesen tejeskannákra van szánva. A rajz a találmány példaképeni foganatosítási alakját hosszmetszetben mutatja. 20 A tejeskanna (A) köpenyéhez, felfelé, a kúpalakban szükülő (Al) rész és ezután a hengeres (A2) nyakrész és végül a felfelé kúposán bővülő (A3) nyakrész csatlakozik. Az (A, Al, A2) és .(A3) részek 25 egyenlő falvastagságúak; a kúpalakú (A3) nyakrész, a felső szakaszán, valamivel vékonyabb falu lehet. Ezt a nyakrészt a hengeres (B) rósz veszi körül, amelynek lent (bl) belső toldata van és 30 ezzel, villamos ellenállási hegesztés útján, az (A2) nyakkal van összekötve. A villamos ellenállási hegesztés — és a jelen esetben a dolog természete szerint csak erről lehet szó — mindazon eljárást fel-35 öleli, amelynél a belső ellenállás, amelyet az anyag az áram keresztülhaladása ellen kifejt és az átmeneti ellenállás, amelyet az áram az egyesítendő részek között talál, a villamos energiának hővé való 40 átalakítására használtatik ki. E hő hatása alatt a munkadarab részei az érintkezési helyen megolvadnak és egyesülnek. A (B) résznek fent (b2) megvastagítása van, amely köré az (A3) nyakrész felső vége van karimázva. Az (A3) nyak- 45 rész és a (B) rész között annyi térköz van, hogy az (A3) nyakrész kihajolhat, ha a (C) fedelet a kannára rátesszük. A (B) rész nagyobb falvastagságú, mint az (A3) nyakrész és védőköpenyt alkot, amely a 50 nyaknak a fedéllel érintkezésbe jutó felületeit megsérülés ellen megvédi. A (C) fedélen továbbá — a rajzon fel nem tüntetett módon — haráritdarab, a (B) köpenyen pedig zárókengyel ül, amellyel 55 a (C) fedél a harántdarabjával az edényre szorítható és újból megoldható. A fedél a tulajdonkópeni lefelé benyomott, lesülylyesztett (C) fedélrészből, az ehhez felfelé hozzácsatlakozó (cl) hengeres részből és 60 az ez utóbbihoz legömbölyítéssel csatlakozó, lefelé irányuló (c2) karimából áll, amely a (cl) fedélrésznek az edény nyakával érintkezésbe jutó felületeit megsérülések ellen megvédi. 65 Ezzel oly szerkezetet kapunk, amelynél az egymásra felfekvő (A3) és (cl) tömítőrészek a fedél felhelyezésekor egymással szemben rugalmasan engednek és jól tömítenek. Ez a rugózás különösen arra ve- 70 zethető vissza, hogy a csekélyebb falvastagságú (A3) rész a hosszirányban egyenesvonalban fut és ez az (A3) rész és a nagyobb falvastagságú (B) rész fent és lent egymással szilárdan van összekötve. 75 Minthogy továbbá az (A3) nyakrészt a (B) védőköpeny, a (cl) tömítőrészt pedig a (c2) karima megsérülés ellen védi, ennélfogva a tömített zárás tartóssága is biztosítva van. A (cl) tömítőrésznek nem 80