108018. lajstromszámú szabadalom • Eljárás brikettkoksz előállítására

'a^epárló tér forróbb zónáiban, még pedig előnyösen ott, ahol a brikettekből kátránygőzök már nem fejlődnek, pusztán öblítő gázt is vezethetünk át ellenáramban. Az > ellenáramban haladó gázt vagy mint ilyent vezetjük be az erre alkalmas helyeken, vagy pedig magában a lepárló térben állítjuk elő vízgőzbefújtatás útján. Az ellenáramlás a lepárló teret elhagyó forró ) koksz hűtéséhez is hozzájárulhat. Bizonyos esetekben előnyős lehet, ha az egyenáramú bevezetés a lepárló térnek több. különböző hőmérsékletű helyén tör ténik, amikor is a hidrogénező hatású ke-5 verék vízgőzből álló részletét a másik résztől eltérő helyen is bevezethetjük. A bevezetésre kerülő anyagokat a szükség hez képest előmelegíthetjük. Mindezek a bevezetési lehetőségek azt az előnyt nyujt-0 ják, hogy a lepárlásra kerülő nyers anyag minőségéhez és az elérni szándékolt célhoz képest mindig találhatunk olyan megoldást, amely az illető konkrét esetben a leggazdaságosabbnak fog bizonyulni. 5 Pl. ha bevezetendő gázunk a szükséges szénmonoxidon kívül már tartalmaz egy bizonyos mennyiségű vízgőzt, akkor iparkodnunk kell vagy azt olyan helyen bevezetni, amelynek hőmérséklete a gázgőz-0 keverék harmatpontjának megfelelő hőmérsékletnél magasabb, avagy pedig a keveréket előhevítve oly helyen vezetjük be, hogy hőmérséklete még bizonyos mértékű lehűlés után sem száll le a harmat-5 pontig. Vagy pl. ha a bevezetésre szánt gáz vízgőzben annyira szegény, hogy vízgőzlecsapódástól még a lepárló tér leghidegebb részébe való bevezetés esetében sem kell tartanunk, ezt a gázt célszerűen 0 már a hideg brikettekre ráfújhatjuk, a vízgőzt pedig vagy magában, vagy gázzal keverve és a szükséghez képest előhevítve a lepárló térnek olyan hőmérsékletű helyén juttatjuk be, ahol a kivánt hatást 5 rögtön ki is fejtheti. A lepárlásnál képződő kátrány- és olajgőzöknek a lepárló térből való eltávolítását célszerűen úgy végezzük, hogy az egyenáramban átvonuló gázgőzkeverékkel ,0 keveredett gáz- és gőznemű lepárlási termékeket a lepárló térnek egy vagy több olyan helyén vezetjük el, ahol a kátránygőzök a briketteken nem sűrűsödhetnek meg, nehogy a kondenzált kátrány- stb. ,5 gőzökkel összetapasztott brikettek magasabb hőmérsékletű zónába kerülve, a tapasztó anyag elkokszosodása folytán összeragadjanak, ami viszont a brikettek kitakarítását nehezítené meg, nem kívánatos dugulásokat, fennakadásokat okozna és 60 végeredményben a brikettek alakját is kedvezőtlenül befolyásolná. Bizonyos esetekben célszerűbbnek fog mutatkozni, ha a lepárló teret betöltő kátrány- és olajgőzöket a lepárló térnek nem- 65 csak egy — azonos hőmérsékletű — zónájából vezetjük el, hanem a kivezetést több, különböző hőmérsékletű helyen eszközöljük. Ily módon eljárva, a lepárlásnál jelentkező olaj- és kátránygőzöket már a le- 70 párlásnál a különböző forráspontnak megfelelő frakciókra bonthatjuk széjjel és a lepárlótérből idejekorán való kivezetésükkel a lepárlótér magasabb hőmérsékletű helyeire való jutásukat és a kelleténél 75 magasabb hőben való szétbontásukat megakadályozhatjuk. Az így létesített elszívó zónák hőmérsékleténél magasabb temperatúrájú lepárló térrészekbe, a gázterekben uralkodó nyomásviszonyok megfelelő sza- 80 bályozását feltételezve, továbbra is juttathatunk akár egyenáramban átvonuló gázt, vízgőzt, avagy ezekből álló keveréket is. A lepárlásból kikerülő brikettek szilárdsága és gyulékonysága sok egyéb körül- 85 mény mellett függ a lepárlásnál alkalmazott legmagasabb hőmérséklettől és attól az időtől, ameddig a brikettek ennek a maximális hőmérsékletnek a hatása alatt állották. Jó kokszbrikett előállítása végett 90 a 800°-os hőmérsékletet rendszerint nem kell túlhaladni. Amennyiben azonban azt kívánjuk, hogy az összenyomással szemben nagyon ellenálló és nehezen gyulladó brikettkokszot állítsunk elő, a lepárlásnál 95 800°-ot meghaladó hőmérsékleti felső határt célszerű alkalmazni. A tapasztalat szerint a lepárló térbe került nyers brikettek már olyan hőmérsékletnél, ahol a bitumenes kötőanyag el- ioo kokszosodása még meg sem indult, a kötőanyag viszkozitásának csökkenése miatt annyit veszítenek szilárdságukból, hogy nagyobb nyomást a szétlapulás és széjjelmorzsolódás veszedelme nélkü] nem bír- 105 nak el. Természetesen ugyanabból az ókból az egyes nyers brike+tszenek egymáshoz viszonyítva forgó mozgást sem végezhetnek, mert különben az egymáshoz és a lepárlótér falaihoz való dörzsölődés foly- 110 tán csakhamar széjjelmállanának és elporlódnának. Éppen ezért a vázolt hátrányok elkerülésére a lepárlás alatt álló brikettek egymáshoz viszonyított helyzetén mindaddig, amíg a bitumenes kötőanyag 115 elkokszosodásából legalább annyi szénváz nem képződött, amely a brikettek össze-