108018. lajstromszámú szabadalom • Eljárás brikettkoksz előállítására

Megjelent 1934. évi január hó 2-án. MAGY4R KIRÁ LYI jttgraSL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 108018. SZÁM. — H/a. OSZTÁLY. Eljárás brikettkoksz előállítására. Széki János főiskolai tanár Sopron. A bejelentés napja 1931. évi december hó 22-ike. A nyers szenek nemesítésének manapság igen gyakran alkalmazott módja abból áll, hogy azokat aránylag alacsony (450—550 fokos) hőmérsékleten párolják, 5 aminek célja tulajdonképpen az, hogy a szénből értékes szénolajakat állítsanak elő. Erre a műveletre a bitumenes anyagokban dúsabb szénfajták a legalkalmasabbak. Azonban a lepárlás gazdaságossá-10 gát még ilyen szénfajták esetében is kétségessé teheti az a körülmény, ha a lepárolt szén szilárd maradványa, az ú. n. félkoksz, nem összesült, kemény tömeg alakjában, hanem laza, pornemű halmaz-15 állapotban jelentkezik. Igaz ugyan, hogy az alacsony hőfokú lepárláson átment szilárd tüzelőanyagokat bizonyos tulajdonságaik miatt (könnyen gyulladnak, elégetésüknél a koromképződéssel nem 20 kell számolni, stb.), különösen házi és központi tüzelések számára szívesen használják, a poralakban rendelkezésre álló ilyen anyagok mégis nehezen és magas fűtőértékükhöz képest alacsony áron ér-25 tékesíthetők, mert a legtöbb tüzelőberendezés nem alkalmas pornemű anyagok eltüzelésére. Szokásban van ugyan, hogy a lepárláson átment tüzelőanyagok porát valamilyen módon, pl. nyers szénnel ke-30 verve, avagy akár enélkül is, bitumenes kötőanyagok (pl. szurok, kátrány, stb.) hozzáadásával darabosítják (pl. brikettezik), azonban az így készült anyag még sem pótolja teljes mértékben a darabos 35 kokszot, mert nem minden darabos tüzelőanyag elégetésére szánt berendezésben tüzelhető el koromképződés nélkül. Ezen a hiányon a gyakorlatban úgy szoktak segíteni, hogy a szóban forgó nyers brikette-40 ket lepárlásnak vetik alá hogy a koksz tulajdonságaival rendelkező darabos tüzelőanyagot nyerjenek. A manapság szokásos ilyen műveleteknél legföljebb arra törekszenek hogy a lepárlásnál részben újból gőzalakba kerülő bitumentes kötő- 45 anyagokból minél többet regeneráljanak. A mai viszonyok között azonban ennek a műveletnek a gazdaságosságát jelentékenyen fokozhatjuk, ha a nyers brikettek lepárlásánál fejlődő kátránygőzökön pár- 50 lás közben olyan átalakításokat eszközlünk, amelyeknél fogva a regenerált bitumenes anyag alacsony forráspontú részletekben megdűsul, amelyek desztillálással elkülönítve ós kellően finomítva mint 55 motorhajtó anyag (szénbenzin) értékesíthetők. A jelen eljárás célja az, hogy a lepárláson átment tüzelőanyagok (pl. a félkoksz) porából, amely ebben az esetben 60 is keverhető bizonyos mennyiségű nyers szénnel, bitumenes kötőanyag (pl. kátrány, szurok, stb.) hozzáadásával készült briketteket folytonos üzemben való lepárlás útján egyrészt brikettkoksszá, tehát 65 koromképződés nélkül elégethető darabos tüzelőanyaggá alakítsuk át, másrészt, hogy ugyanezzel a művelettel a nyers brikett megkötésére használt bitumenes kötőanyagból egyszerű és olcsó eszközök- 70 kel alacsony forráspontú folyékony égési anyagot (pl. szénbenzint) állítsunk elő. A nyers brikettek előállításánál legcélszerűbben úgy járunk el, hogy bitumenes kötőanyagnak a brikettlepárlás gőznemű 75 termékeinek megsűrítésénél nyert bitumenes anyagok magas forráspontú részleteit alkalmazzuk. Amennyiben ezek a nyers brikett megkötéséhez nem volnának elegendők, erre a célra máshonnan szár- 80