108005. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramú hálózat feszültségének szabályozására

— 2 — egymás ellen ható seriestekercselósekkel ellátott fluxusok egyike saját seriestekereselésével egyenlő értékű, de ellentett értelmű további seriestekercselóst is kap, 5 miáltal ezen fluxusnak a hálózatra va!ö induktív visszahatása megszűnik. A tényleges kivitel szempontjából ez annyit jelent, hogy a fluxuspárt alkotó fluxusok közül az egyikhez tartozó seriestekercse-10 lés elmarad. A mellékelt rajz 1. ábráján a 97466. sz. pótszabadalom 1. ábrája szerinti elrendezéssel analóg kapcsolási ehendezés látható. 15 Ezen foganatosítás! példánál a szabályozást létesítő fluxuspár két külön I és II vasmagban jön létre, melyek közül a fentebbiek értelmében mindegyik el van látva (sl, s2) feszültségi tekercseléssel, 20 seriestekercseléssel (f2) azonban csak a II vasmag, miáltal a feli-ajzolt kapcsolási és tekercselési séma következtében ez utóbbi menetelben a hálózati feszültséget erősítő (pozitív) járulékos feszültség in-25 dukálódik. Ezenkívül mindkét vasmagnak még (gl, g2) segódtekercsei (szekundartekercsei) is vannak, mely utóbbiak áramkörei a (kl, k2) ellenállások ós (hl, h2) esúszókontakitusok segítségével u 30 szükséghez képest teljesen nyitva vagy bizonyos ellenállásfokozatokon át rövidrezárva tarthatók, sőt egymással is kapcsolatba hozhatók. A (kl, k2) ellenállások ohmikusak vagy induktívok lehetnek. 35 Ha feltételezzük, hogy az I transzformátor (gl) segédtekeroselé'si áramköre nyitva van, a (g2) tekercselés pedig rövidre van zárva, úgy a (g2)-ben indukálódó erős szekundaráram a feszültségi 40 tekercsben áramló primőrárammal együtt a II vasmagban igen csekély eredő mágneses fluxust eredményez (az itteni mágneses fluxust erősen fojtja). Minthogy pedig a feszültségi tekercsek kapcsolása 45 következtében a fluxusok összege, illetve összegének időbeli változása .a hálózat ezen pontján uralkodó feszültséggel teljesen meg van határozva, az eredmény az, hogy a fluxusok összege által képviselt 50 erővonalak a II tekercsből az I-be szoríttatnak át, megjegyezve, hogy a fluxusok összege az egyes fluxusokra vonatkoztatva általában nem algebrai, hanem vektorösszeg. A jelen felvételnél a II-ben fel-55 lépő csekély eredő fluxus (f2)-ben valamely kicsiny feszültségértéket indukál, mely a fentiek szerint a hálózati feszültséghez adódik; ezen eset a feszültség szabályozásának alsó határesetét képezi. (A feszültség növekedése gyakorlatilag 0.) 60 A további itt létesíthető íőesetek a most leírt 1. eseten kívül a következők: 2. A (gl) tekercs rövidre van zárva, (g2) pedig nyitva van. Ekkor viszont majdnem az összes fluxus a II vasmagban van je- 65 len, ezen fluxus vektoriránya majdnem merőleges a hálózati feszültség vektorirányára, az addicionális indukció (f2)ben nagy s majdnem fázisban van a hálózati feszültséggel. Ez az eset a feszültség- 70 szabályozás felső határa. 3. A (gl) és (g2) tekercsek egymássial közvetlenül össze vannak kapcsolva és pedig úgy, hogy a szekundár feszültségek egymás ellen hatnak, amiáltal biztosítva 75 van, hogy a két vasmagban, ,a fluxus egyenlően, illetve (gl) és (g2) tekercsek menetszámával fordítottan arányosan oszlik meg. Az I magban fellépő rész a szabályozás szempontjából hatástalan, 80 mit a II magban fellépő rész kb. a maximálisan elérhető feszültségtöbblet felét indukálja, mely az érkező feszültséghez adódik. A feszültség szabályozásának az ábrá- 85 zolt eseten kívül további lehetséges módja abban van, hogy egynél több fluxuspár kerül alkalmazásra, melyeknek szekundár áramkörei fokozatosan egymás után lesznek rövidre zárva s a feszültség en- 90 nek megfelelően egyes fokozatokban szabályozva. Ezen fokozatokon belül a fentebbi 1—3. alatti alesetek nyújtanak további szabályozási alfokozatokat. Minden ilyen esetben a szabályozásban közvetle- 95 niil részt nem vevő, series tekercseléssel el nem látott vasmag az összes series menetekkel ellátott fokozatok részére közös is lehet (a megfelelő fluxusok egyesíthetők), sőt az egyes szabályozási fokozatok 100 számára szükséges szabályozó fluxusok a nem szabályozó (egyesített vagy egyesítetlen) fluxusokkal együtt összefüggő közös vasszerkezetben is létesíthetők, amenynyiben minden különálló fluxus a szerke- 105 zet egyes leágazásaiban önállóan kifejlődni képes. A leírt és ábrázolt foganatosítási példák valamennyien egyfázisú hálózatra vonatkoznak. Háromfázisú hálózat esetén no a három fázis tekercselései egyetlen közös vasmagon is elrendezhetők, azzal a kiegészítéssel, hogy az egyes fázisok közötti szimmetria biztosítására minden fázis egy-egy pótlólagos, egymás között A-kap- 115 esolású tekercseléssel is ellátható.