107973. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nemesfémtartalmú fémelegyek (öntvények) szétválasztására

Megjelent 1934. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 107973. SZÁM. — XII:<1. OSZTÁLY. Eljárás nemesfémtartalmú fémelegyek (ötvények) szétválasztására. Deutsche Gold- und Silberscheideanstalt vorm. Roessler cég- Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1932. évi május hó 3-ika. Németországi elsőbbsége 1931. évi május hó 4-ike. A találmány eljárás nemesfémtartalmú ötvények, pl. olyanok szétválasztására, melyek az ötvöshulladékok megömlesztésével vagy más módon keletkeznek és 5 nemesfémek, pl. ezüst-, arany- és a platinaesoportbeli fémek mellett még nemnemesfómeket, mint rezet, nikkelt, cinket és máseféléket tartalmaznak. Az eféle réztartalmú nemesfémelegyek 10 szétválasztására eddig leginkább úgy jártak el, hogy azokat oxidáló atmoszférában ólommal leűzték, miáltal nemesfémdús gélét, illetve slikker mellett rézdús nemesfémfölzéket (Glatte) kaptak. Ennek a 15 fölzéknek a feldolgozása hosszadalmas koncentráló- és finomítóeljárásokat igényelt, míg a nemesfémek javarészt a fémszemben (csillanásban) dúsítva gyűltek össze és az egyes fémeket ebből egyen-20 ként elektrolízissel vagy savak segítségével különítették el. A találmány szerint úgy járunk el, hogy az ötvényt (Seheidgut), mely rezet és még egyéb nemnemesfémeket, mint pl. 25 nikkelt, cinket és máseféléket tartalmaz, gyengén savanyú, neutrális vagy gyengén lúgos, salétromsavas sókat tartalmazó elektrolitben közvetlenül elektrolízisnek vetjük alá és a rezet és ezüstöt anó-30 dásan oldatba visszük. Ajánlották már nemesfémtartalmú ötvények feldolgozását elektrolízissel gyengén savanyú, salétromsavas sókat tartalmazó elektrolitban. Az ismert eljárás 35 szerint diafragmával dolgoztak, az ezüstöt és rezet oldatba vitték, az oldatból alkalmas módszerekkel, pl. cementálással, mindenekelőtt az ezüstöt a cellán kívül 40 45 r.O kicsapták, ezután pedig a rezet a katódára lecsapták. Ezzel ellentétben a találmány szerint eltekintünk a diafragma alkalmazásától és ezáltal a katódán olyan katódaiszapor választunk le, amely főképen fémezüstből és fémrézből, továbbá bázisos rézvegyületekből áll, míg a többi nemnemesfém az elektrolitban oldva vagy a főként aranyból, platinából és máseféléből álló anódaiszapban feloldatlanul marad viszsza. Ezüstnek és réznek a találmány szerinti együttes lecsapásánál elérjük azt, hogy az ezüst- és réztartalmú csapadéknak ezután következő, hígított kénsavval való kilúgzásánál a réz maradék nélkül 55 és ezüstmentesen oldatba megy, az ezüst pedig cementezüst alakjában marad vissza. Ezzel szemben a diafragma alkalmazásához kötött ismert eljárásoknál a katódán iszapszerű réz válik le, az ezüst 60 pedig oldatba megy és egyrészt a réz rendszerint még mindig tartalmaz kb. 0.03% ezüstöt és másrészt a kilúgzó oldat szükséges cirkulációja következtében olyan ezüstmennyiségek maradnak az ol- 65 (latokban, hogy ezek az eljárások nagyüzemben való gazdaságos kivitelre nem alkalmasak, A találmány szerint előálló réz- és ezüsttartalmú katódaiszap feldolgozásá- 70 nál ezt előnyösen oxidáló izzításnak vet jük alá. A kénsavas oldatból, mely mint említettük, nemesfémmentes és rézszulfátot tartalmaz, a fémrezet cementálással, pl. vas segítségével, vagy pedig oldhatat- 75 lan anódák segítségével, elektrolizis út-