107950. lajstromszámú szabadalom • Készülék varratnélküli tömlők előállítására regenerált cellulozból

Megjelent 200 934. évi január hó 256-án. MAGYAR KIRÁLYI .SHotL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 107950. SZÁM. — xm/a. OSZTÁLY. Készülék varratnélküli tömlők előállítására regenerált cellulózából. Kalle & Co. A. G. cégr Wiesbaden-Biebrich. A bejelentés napja 1932. évi január hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1931. évi január hó 23-ika. Varratnélküli tömlők előállítására regenerált cellulózából nagyobb számú eljárás ismeretes, melyeknél a gyűrűalakú fúvókából kilépő viszkózt mag fölött 5 vezetik el és eközben főkép ammonsókból álló kicsapófürdővel kezelik. A. 321.223. számú német szabadalmi leírásban ismertetett eljárásnál szabadon függő gyűrűalakú fúvókából kilépő 10 viszkóztömlőt oly kicsapófürdővel kezelnek, melyet a gyűrűalakú fúvókanyíláson kívül és belül fekvő két íuvókából fecskendeznek a tömlőre, miközben a tömlőt egyidejűleg levegővel felfújt mag fölé 15 húzzák. A 304.717. számú angol szabadalmi leírás ehhez hasonló eljárást ismertet, mely az előbbitől csak abban különbözik, hogy a mag üvegből készül és hogy a tömlő nem szállító szalagra, ha-20 nem kicsapófürdővel megtöltött kádba esik. Mindkét eljárásnál igen nehéz a levegőben függő viszkóztömlő öblítésénél a tömlő megsérülését elkerülni és mindamellett a tömlő teljes kicsapását elérni. 25 A 100.902. számú magyar és az 513.242. számú német szabadalmi leírások ismertettek első ízben oly eljárást, mely szerint valamely kiesapófürdőbe mártott fonófúvóka segítségével sikerül regenerált 30 cellulózából tömlőt előállítani és ezt minden nehézség nélkül a további feldolgozásra alkalmas szalagaLakba átvezetni, ha a fonófúvóka alatt beállítható magot alkalmazunk, melynek alsó vége széles-85 ségtartóvá van kiképezve. Az ennél az eljárásnál első ízben alkalmazott szélességtartó háromszögalakba hajlított rúdból áll. A 100.902. számú magyar és az 513.242. számú német szabadalmi leírásokban is- 40 mertetett eljárásnál néha nehézségek léptek fel azáltal, hogy a tömlő fonás közben ráncokat képez és a magra tapad, melynek átmérője jóval kisebb, mint a tömlőé. Ezek a ráncok a kicsapófolyamat 45 alatt rögzítődnek és a szélességtartó segítségével sem simulnak el többé, ami által a kapott tömlők tulajdonságait kedvezőtlenül befolyásolják. Azt találtuk már most, hogy ezeket a 50 hátrányokat megszüntethetjük, ha a fonáshoz magot alkalmazunk, mely alsó végén le van lapítva. Ezt a lelapított részt használjuk szélességtartóként, ahol is a szélességtartó kerülete a végén 55 ugyanakkora, vagy valamivel kisebb, mint a hengeralakú rész és a mag kerülete. Ilyen mag alkalmazásával azt érjük el, hogy fonáskor a kiesapás következtében kissé összezsugorodó tömlőnek összes 60 részei állandóan, akkor is, ha a tömlőt laposan fektetjük, a magra és a szélességtartóra tapadnak. Ennek, következtében lehetetlen, hogy a tömlő a lecsapás bármelyik fokában ráncokat képezzen. A 65 fonási folyamatnál a fonófúvóka szabad nyílásán keresztül lecsapófürdőt vezetünk be, miáltal azt érjük el, hogy a tömlő belső felülete/ különösen annak (felső része állandóan friss kicsapófürdővel ke- 70 rül érintkezésbe. Ezáltal a kicsapás sebességét jelentékenyen növeljük, úgy hogy még aránylag nagyfonási sebesség mellett is igen szilárd tömlőket kapunk. A mag átmérőjét úgy választjuk meg, 75 hogy nagyobb vagy legalább is akkora legyen, mint a fonófúvóka átmérője. A magot és a lelapított részt általában egy