107950. lajstromszámú szabadalom • Készülék varratnélküli tömlők előállítására regenerált cellulozból

Megjelent 200 934. évi január hó 256-án. MAGYAR KIRÁLYI .SHotL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 107950. SZÁM. — xm/a. OSZTÁLY. Készülék varratnélküli tömlők előállítására regenerált cellulózából. Kalle & Co. A. G. cégr Wiesbaden-Biebrich. A bejelentés napja 1932. évi január hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1931. évi január hó 23-ika. Varratnélküli tömlők előállítására re­generált cellulózából nagyobb számú el­járás ismeretes, melyeknél a gyűrűalakú fúvókából kilépő viszkózt mag fölött 5 vezetik el és eközben főkép ammonsókból álló kicsapófürdővel kezelik. A. 321.223. számú német szabadalmi le­írásban ismertetett eljárásnál szabadon függő gyűrűalakú fúvókából kilépő 10 viszkóztömlőt oly kicsapófürdővel kezel­nek, melyet a gyűrűalakú fúvókanyíláson kívül és belül fekvő két íuvókából fecs­kendeznek a tömlőre, miközben a tömlőt egyidejűleg levegővel felfújt mag fölé 15 húzzák. A 304.717. számú angol szaba­dalmi leírás ehhez hasonló eljárást is­mertet, mely az előbbitől csak abban kü­lönbözik, hogy a mag üvegből készül és hogy a tömlő nem szállító szalagra, ha-20 nem kicsapófürdővel megtöltött kádba esik. Mindkét eljárásnál igen nehéz a le­vegőben függő viszkóztömlő öblítésénél a tömlő megsérülését elkerülni és minda­mellett a tömlő teljes kicsapását elérni. 25 A 100.902. számú magyar és az 513.242. számú német szabadalmi leírások ismer­tettek első ízben oly eljárást, mely sze­rint valamely kiesapófürdőbe mártott fo­nófúvóka segítségével sikerül regenerált 30 cellulózából tömlőt előállítani és ezt min­den nehézség nélkül a további feldolgo­zásra alkalmas szalagaLakba átvezetni, ha a fonófúvóka alatt beállítható magot alkalmazunk, melynek alsó vége széles-85 ségtartóvá van kiképezve. Az ennél az el­járásnál első ízben alkalmazott szélesség­tartó háromszögalakba hajlított rúdból áll. A 100.902. számú magyar és az 513.242. számú német szabadalmi leírásokban is- 40 mertetett eljárásnál néha nehézségek lép­tek fel azáltal, hogy a tömlő fonás köz­ben ráncokat képez és a magra tapad, melynek átmérője jóval kisebb, mint a tömlőé. Ezek a ráncok a kicsapófolyamat 45 alatt rögzítődnek és a szélességtartó se­gítségével sem simulnak el többé, ami ál­tal a kapott tömlők tulajdonságait kedve­zőtlenül befolyásolják. Azt találtuk már most, hogy ezeket a 50 hátrányokat megszüntethetjük, ha a fo­náshoz magot alkalmazunk, mely alsó végén le van lapítva. Ezt a lelapított részt használjuk szélességtartóként, ahol is a szélességtartó kerülete a végén 55 ugyanakkora, vagy valamivel kisebb, mint a hengeralakú rész és a mag kerü­lete. Ilyen mag alkalmazásával azt érjük el, hogy fonáskor a kiesapás következté­ben kissé összezsugorodó tömlőnek összes 60 részei állandóan, akkor is, ha a tömlőt laposan fektetjük, a magra és a széles­ségtartóra tapadnak. Ennek, következté­ben lehetetlen, hogy a tömlő a lecsapás bármelyik fokában ráncokat képezzen. A 65 fonási folyamatnál a fonófúvóka szabad nyílásán keresztül lecsapófürdőt vezetünk be, miáltal azt érjük el, hogy a tömlő belső felülete/ különösen annak (felső része állandóan friss kicsapófürdővel ke- 70 rül érintkezésbe. Ezáltal a kicsapás se­bességét jelentékenyen növeljük, úgy hogy még aránylag nagyfonási sebesség mellett is igen szilárd tömlőket kapunk. A mag átmérőjét úgy választjuk meg, 75 hogy nagyobb vagy legalább is akkora legyen, mint a fonófúvóka átmérője. A magot és a lelapított részt általában egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom