107867. lajstromszámú szabadalom • Berendezés légi járművek pályaelemeinek akusztikus alapon való meghatározására
van, mely a (89) csuszka segítségével a gömb középpontjához képest központos körnegyedalakú (90) kar középső bemetszésében nyer vezetést. A (90) kar a víz-5 szintes (91) csap körül lengethetően van ágyazva, utóbbi pedig a (6) állványoszlop körül azimutálisan forgatható módon ágyazott és fogantyúval ellátott (92) karra van erősítve. A (90) kar függőleges .0 elfordulását a (90a) körlépték és a (92) mutató segítségével, hasonlóképpen a (92) kar azimutális elfordulását a (92b) mutató és az állványoszlopra erősített (93) körbeosztás segítségével olvashatjuk le. A 5 sugárirányú kar (88a) csapján (88b) jelzővonás van, mely a (90) karon levő (90d) jelzővonást pontosan fedi, ha a (88) kar pontosan függőlegesen áll. Utóbbinak bármely más helyzeténél a két jelzővonás ösz-0 szeesését a (92) kar megfelelő azimutális elfordításával érhetjük el, minthogy ekkor a bevágás vezetése a (90) karnak a (91) csap körül való függőleges elfordulását is kikényszeríti. Jelzővonások helyett 5 mutatócsúcsokat is lehet alkalmazni, melyeknek egyikét, a (88c) csúcsot a sugárirányú karon, míg a másikat a (90c) csúcsot a (90) kengyelen rendezzük el. Ebben az esetben a csiícsok koincidenciája nem 3 kényszerű, mert a sugárirányú (88) karnak a (90) kar bevágásában való vezetése elmaradhat, hanem a csúcsokat a, (90b) és (92b) fogantyúk működtetésével hozhatjuk fedésbe. Ezen berendezések műköj dési módja a következő: A terepen bázisháromszög alakjában elosztott három hallgatóállomásról, melyeknek egyikét központi állomásnak választjuk, a láthatatlan hangforrást az 1., illetve ) 14—15. ábrákban feltüntetett iránykutatók segítségével állandóan akusztikai megfigyelésben tartjuk és egy bizonyos időpontban a mérési idő kezdete előtt a vízszintes (19) körön a K haladási szöget, > a függőleges (22) körön pedig a hangvektorok síkjának v hajlásszögét olvassuk le és a központi állomáson felhasználjuk, amennyiben itten a hangforrás metrikus magasságát azáltal határozzuk meg, hogy ) először is a terepbeli bázisháromszöget a megfelelő léptékben kicsinyítjük a 3. ábra szerinti berendezés segítségével, melyek által a sugárirányban és a kerület mentén elállítható (B) és (C) csapközepeket az > (A) tengelyközéphez képest akként rögzítjük, hogy (ABC) a bázisháromszög vízszintes vetületének kicsinyített mása legyen. Ezután a (32) vagy (32') menetszögkorong beosztását a (31a) mutatók segélyével a közös K menetszögre állítjuk be. 60 A két üreges (38) csapnak (B) és (C) a két vízszintes (43, 43') tolórúd bevágással ellátott harántirányú (42, 42a) karjaival való kapcsolódása következtében a tolórudak a hozzájuk rögzített (45, 45') körrészekkel 65 együtt a központi (A) állomáshoz tartozó helytálló (46') körhöz képest akként tolódnak el, hogy a középpontok vízszintes távolságai a két (B, C) mellékállomásnak a központi (A) állomástól való, a menet- 70 irányra merőleges távolságainak felelnek meg. Ha most az egyes állomásokról megállapított három (vi, v2 , v3 ) hajlásszöget a hozzájuk tartozó körrészeken a (47) tolókák segítségével a megfelelő értelem- 75 ben beállítjuk, akkor a sugárirányú (48) jelzések közös keresztezési pontjának a központi (46') körrészek (46) középpontja feletti magassága az (50b) dioptra segítségével megállapítható és a hangforrás 80 helyének (H) metrikus magasságát szolgáltatja. A hangforrás sebességének, a hangforrás akusztikai helyének bizonyos választott T mérési idő alatt megtett (e) útjának és a hangkésés hozzátartozó A t 85 változásának előző meghatározása alapján történő megállapítása a 8—11. ábrák szerinti berendezés segítségével történik, amennyiben a mérési időnek úgy a kezdetén, mint a végén a központi állomáson 90 a mindenkori <s szélességi szöget az (52a) körléptéken az (55a) jelzés segítségével, az a magassági szöget pedig az (53) körnegyed-beosztáson a (61a) jelzés segítségével állítjuk be, még pedig utóbbit a (H) me- 95 trikus magasságnak a bevágásos (57b) kar magassági léptékén való beállítása és .az (57b) karnak az (56a) forgató korong segítségével való párhuzamos eltolása után; ekkor a hangforrás akusztikai he- ioo lyének (e) eltolódása az (57a) mutatócsúcsnak az (52) oellonkorongon a mérési idő elején és végén.ejtett jelzések között megtett útjának leméróséből adódik. Ugyanakkor a hangkésés A t változását 105 — amint vázoltuk — a (60) csuszka léptékén állapítjuk meg és T-ből, A t-ből és (e)ből a hang sebességét a 13. ábra szerinti berendezés segítségével mechanikusan határozzuk meg. A hanghullám így mégha- 110 tározott v sebességét, mint hosszúságot, megfelelő léptékben a (81a—83a) beosztáson állítjuk be, anélkül, hogy az akusztikai megfigyelést megszakítanók. A (74) irón által felrajzolt gömbi kör, mint a 115 hangforrás pályájának központi vetület© alapján, a gömb középpontján, az irón csúcsán és a sugárirányú kar csúcsán (jel-
