107867. lajstromszámú szabadalom • Berendezés légi járművek pályaelemeinek akusztikus alapon való meghatározására

— 3 — párhuzamos tengelyű, paraboloidalakú két (9, 9') felvevő reflektorból áll, melyek a konfokálisan felszerelt, ellipszoidalakú két (10, 10') továbbító reflektorral, ezek 5 pedig az ugyancsak függőlegesen ós konfokálisan felszerelt (11, 11') elvezető reflektorokkal állnak szilárd összeköttetésben, utóbbiakat pedig egymással a (12) kengyel kényszerkapcsolattal köti össze. 10 A két hangfelvevő rendszer akusztikai főtengelyei (a felvevő paraboloidok tengelyei) kényszerű párhuzamos helyzetének biztosítása végett a párhuzamos tengelyű (2, 11) elvezető reflektorokat az 15 egyenlő nagyságú (13, 13') lánckerekeken átvetett lánchajtással kapcsoljuk össze. E két vízszintes tengellyel párhuzamosan a (4) kerettel egybeöntött (4a) csapágyban a harmadik (14) tengely oly módon van 20 ágyazva, hogy a függőleges oszloptengely valamely (0) pontja felé irányul. Ezen a tengelyen van megerősítve az ívalakii (15) kar, mely az (0) pont felé mutató (l/>) irónt tartja. Az (0) pont a (6) oszlopra erő-25 sített (17) félgömb középpontja; a (16) irón a félgömb felületére jegyez. A (14) tengely a (18, 18') lánchajtás útján ugyanakkora szögelforduláshoz jut, mint a vízszintes (2) és tll) ellipszoidok, amikor is a 30 hangvektor mindenkori magassági szögét a (18) lánekereken elrendezett körbeosztás és a csapágykeretre erősített (18") mutató segélyével olvashatjuk le. A (lő) kar úgy van beállítva, hogy az akusztikai 85 főtengely pontosan függőleges helyzeténél a (16) irón a (17) félgömb legmagasabb pontját érinti. (A rajzon világosság kedvéért az irónt más helyzetben kellett feltüntetni.) A félgömb egyenlítője mentén 40 a körbeosztással ellátott (19) gyűrű van azimutálisan elfordíthatóan ágyazva, mely két (20, 20') csőcsappal van ellátva, ezeket pedig a forgathatóan ágyazott, hasított, félköralakú (21) kengyel kapcsolja 45 össze. Ennek bevágásában a (16a) csuszka nyer vezetést, mely a (16) irón körül forgathatóan van ágyazva. Az egyik (20) csőcsapra van erősítve a (22) körbeosztás, amelyen a (19) kengyelre erősített (20a) 50 mutató segélyével a kengyel mindenkori hajlásszöge állapítható meg. Ez a hajlásszög a (16) irón helyzetétől, tehát a hangvektor magassági szögétől és a (20) kengyeltengely azimutális helyzetétől függ, 55 mely utóbbi a (19) körbeosztáson az állványoszlopra erősített (23) mutató segítségével olvasható le. Ezen iránykutató működési módja már most a következő: A szélességi szöget megfigyelő személy, 60 aki füleit az (1—1', 2—2') hallgatórendszer belső nyílásaira fekteti, a hangvektor szélességi szögét az észlelt hangnak megfelelően a (4) csapágykeret kilengetésével állítgatja be, úgy, hogy az oldalszög a 65 (4) csapágykerettel szilárd kapcsolatban levő (4c) körbeosztáson az állványoszlopra erősített (6a) mutató segítségével olvasható le. Ugyanakkor a magassági szöget megfigyelő személy, aki füleit a 70 (9—9', 10—10', 11—11') hallgatórendszer belső (11a) nyílásaira fekteti, a hangvektor magassági szögét az észlelt hangnak megfelelően a fogantyúkkal ellátott (13') lánckerék elfordításával állítgatja be, 75 mely elforgatás nemcsak az oldalszög hallgatórendszerére, hanem az irón (15) karjára is átvitetik. Ezáltal az irón a félgömbfelületen a hangforrás egyenesvonalú mozgása esetén azt a legnagyobb 80 kört jegyzi fel, melyet a gömbön a hangvektorok síkja metsz ki. Ha most egy harmadik személy a (19) egyenlítő-gyűrűt akként forgatja el, hogv a csuszkával szilárdan összekötött és a gömb felületére 85 felfekvő dioptra-lábacska a felrajzolt vonal irányába essék, akkor a kardánmódra ágyazott félköralakú (21) kengyel a hangvektorok síkjába áll be, amiért is a függőleges (22) körléptéken leolvasott 90 szög a hangvektorok síkjának hajlását, míg a (20—20') csőcsaptengelynek a vízszintes (19) körbeosztáson leolvasott azimutális szöge a hangvektorok síkjának a horizontális síkkal való metszetét, tehát a 95 mozgó hangforrás irányszögét adja meg. A hangvektorok síkjának ezen két koordinátáján kívül a (18') léptéken az akusztikai hely magassági szöge és a (4c) léptéken szélességi szöge is leolvasható. JQO A találmány értelmében a terepen tetszés szerint felvett háromszög csúcsain elhelyezett és a 2. ábrán axonometrikusan ábrázolt (I, II, III) hallgatóállomásokról a mozgó hangforrás hangvektorsíkjának (Vi, Vs, Vs) hajlásszögeit, a közös (K) irányszöget és ezeknek valamely felvett vízszintes zérushelyzethez képest való elfordulási szögét kell meghatározni. Ha ezt a három, párhuzamos nyomvonalú síkot a 110 három (I, II, III) ponton képzeljük keresztülfektetve, akkor ezek a síkok közös (b, a, c) egyenesben metszik egymást, mely a hangforrásnak az (Ix, IIx, IIIx) vonalakkal a térben párhuzamos, egyenes- 115 vonalú, vízszintes pályáját adja meg. Ha most pl. (I)-et központi állomásnak választjuk és a térbeli (I, II, III) terep-