107831. lajstromszámú szabadalom • Hajhullámosító készülék

Megjelent 1934. évi január hó 2-án. KA6YAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 107831. SZÁM. Ill/b. OSZTÁLY. Hajhullámosító készülék. Pentz Károly műszerész Budapest. A bejelentés napja 1932. évi november hó 4-ike. Ismeretes, hogy a hajat az úgynevezett „vízondulálással" úgy hullámosítjuk, hogy a hajat nedvesen megfelelő szerszám közé csavarjuk és felcsavart állapotában meg-5 szárítjuk, mikoris a haj lecsavarása után hullámos alakját megtartja. Ismeretes to­vábbá, hogy a fentemlített műveletet úgy hajtjuk végre, hogy a hajat kifésüljük, be­nedvesítjük, és azután 15—20 részre oszt-10 juk el, melyeknek mindegyikét külön-kü­lön felcsavarjuk és felcsavart állapotban megszárítjuk. A találmány szerinti hajhullámosítóké­szülék az eddigi ilyen célú készülékeknek 15 oly javítása, melynek révén fentemlített műveleteket könnyebben, biztosabban és gyorsabban végezhetjük. A találmány sze­rint a hajat üreges fémorsóra csavarjuk, melynek ürege úgy a küllevegővel, vala-20 mint a rácsavart hajjal közlekedik, miért is a haj gyorsabban szárad, mivel ned­vességtartalma nemcsak külső felületén, hanem az orsóra csavart belső felületén is párolog. A találmány szerinti fémorsóhoz 25 egy lefogókart és egy rögzítőkart csukló­zunk. Az első arra való, hogy a felcsava­rás megkezdésekor a hajtincs végét a le­fogókar ós orsó közé szorítsuk, míg a rögzítőkar arra való, hogy a felcsavarás 30 befejezésekor a hajat felcsavart helyzeté­ben rögzítsük. E rögzítőikart az orsóhoz oldhatóan és az orsóhoz képest négyféle helyzetben rögzíthetjük azért, hogy a fel­csavart hajat minél kényelmesebbein és 35 biztosabban biztosíthassuk. Különös elő­nye a találmánynak, hogy a hajtincselv megszáradása után a készüléket egyetlen kézfogással könnyen, hajlítgatás, tehát tö­rés veszélye nélkül oldhatjuk ki a hul'lá-40 mosított hajból. A rajzon a találmánynak két példaké­pem kiviteli alakja látható, melyektől sokféleképen el is térhetünk, mivel ezek csak a találmányi gondolat megvilágítá­sára valók. 45 Az 1. ábra szerinti kiviteli alak jó hő­vezető és kellő szilárdságú (1) fémcsőből áll, melynek felső (9) vége nyitott. A cső­keresztmetszet két végétől kezdődőleg kö­zepe- felé csökken, ami által e cső (7) kő- 50 zóprósze homorú forgásfelület-alakú. A csövön egy vagy több hosszirányú (8) hosszrés vagy egyéb alakú, a cső hajlítás elleni szilárdságát lényegesen nem csök­kentő áttörés van. A cső felső nyitott (9) 55 végénél, (6) csap körül lenghetően, egyfe­lől a (2) lefogókart, másfelől a (3) leszorító­kart, vagyis rögzítőkart erősítjük meg. A (3) rögzítőkarnak másik (3') végét derék­szögben kihajlítjuk és rugalmasra készít- 60 jük. E (3') karvégben (4) áttörés van, melybe az (1) orsó alsó végén lévő (5) bü­työk illik. A (3') karvégnek az (5) bütyök felé néző (3") végét ferdén úgy hajlítjuk ki, hogy az (s) karnak az (1) orsóhoz való 65 nyomásakor a (3') karvég az (5) bütyökre ráfusson és azután a (4) áttörés az (5) bü­työkre rugalmasan ráugorjon. E kiviteli alakot következőképen hasz­náljuk: A hajtincs végét az (1) orsó és (2) 70 iefogókar közé szorítjuk, azután a hajtin­cset az (1, 2) résekre együttesen rácsavar­juk ós végül a (3) rögzítőkart az (1) orsó felé nyomjuk, mikoris a (4, 5) részek ön­működően kapcsolódnak ós a felcsavart 75 hajat rögzítik. A haj megszáradása után a (3") karvégnek az (5) bütyökről való le­feszítésével a kapcsolatot oldjuk, ami után a hajat akadálytalanul becsavarhatjuk. A felcsavart haj a (3', 4, 5) zárókészüléknek 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom