107819. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés képek átvitelére
— 2 -tetem. Az 1. ábra huszonöt képpontból álló képet mutat, mely képpontok egyenlő nagyságúak, de különböző fényességűek, öt-öt vízszintes és függőleges sorban he-5 lyezkednek el és fényességük különböző sűrűségű vonalkázással akként van feltüntetve, hogy a vonalkázatlan pontok a legfényesebbek. Ha már most e kép képfüggvényét akarjuk rajzban 10 ábrázolni, meg kell állapítanunk, hogy a képpontok mely tulajdonságát kívánjuk figyelembe venni és a szétbontást milyen törvény szerint, illetve milyen alakziatban (soronkint, spirálisban vagy 15 máskép) végezni. Jelen példánál egyszerűség kedvéért felvesszük, hogy a fényesség az egyes képpontokon belül egyenletesen oszlik meg, a képpontok egyenlő nagyságúak és a szétbontást a 20 római számokkal jelölt vízszintes sorok mentén végezzük, valamint hogy a képpontoknak a feltüntetendő képfüggvény alapjául szolgáló sajátságaként azok fényességét választjuk. Azí ábrázolandó' kép-25 függvény koordinátarendszerének abseisszájaként a pontoknak a képben elfoglalt helyzetét, ordinátájaként a képpontok figyelembe vett sajátosságát (tehát fényességüket) választva, az így megszer-30 kesztett képfüggvényt a 2. ábra mutatja. Ennek (li) ordinátái az egyes képpontok fényességeit, (I . . Y) abseisszái pedig a pontoknak a képbeni helyzeteit jelzik és további magyarázata fentiek után fö-35 lösleges. Fentiekből világos, hogy a képfüggvény ugyanígy ábrázolható, ha pl. a szétbontást spirális mentén végezzük, mely esetben abseisszaként az egyenesbe fejtett spirálist visszük fel, és hogy a 40 (li) ordináta például a képpontok fényességeloszlását az egyes pontokon belül, vagy ezek nagyságát is jelölheti. A képfüggvény tehát fentiek szerint a fentnevezett tényezők megválasztása vitán 45 ezekkel és a képpel egyértelműen adva van és e tényezők ismerete mellett a kt>p jellegzetességét megadja, úgy, hogy belőle a kép visszafelé megszerkeszthető. Ez történik az átvitelnél, amennyiben a 50 kópfüggvényt (azaz a képet) az adóberendezés átviteli függvénnyé és ezt a vevőberendezés újból képfüggvénnyé, illetve képpé alakítja vissza. Ha például a 2. ábra szerinti képfiiggvény-55 nyel ábrázolható 1. ábra szerinti képét az egyenletes sebességgel soronkint felbontó eljárással való szétbontás útján bontva fel, annak átviteli függvényét vizsgáljuk, látjuk, hogy az a 2. ábra szerinti képfüggvénnyel azonos és 60 ezen esetben az ugyanezen ábrával ábrázolható átviteli függvénynél az abscissza (I V) darabjai az egyes sorok szétbontására egyenlő időközöket, a (h) ordináták pedig az átvitelt foganatosító villa- 65 mos tényező, pl. áramerősség, számszerű nagyságát jelzik. Ha ellenben az 1. ábra szerinti képet azon ismeretes eljárással óhajtjuk átvinni, melynél a kép szélein nagyobb szétbontási sebességgel dolgo- 70 zunk, akkor az átviteli függvény megváltozik, mert az (I . . . .V) sorok átvitelére fordított idők különbözők lesznek. Ha pl. egyszerűség kedvéért feltesszük, hogy a kép szélein helyet foglaló képpontokat 75 tartalmazó I. és Y. sorokban, valamint az (a) és (e) sorokban kétszeres szétbontási sebességgel akarunk dolgozni, akkor a megkülönböztetésül indexként vesszővel jelzett abscisszák ezen az átviteli függ- 80 vényen a következő hosszúságúak lesznek: r = 0.51, ii' = iir = ív = 0.8 1, V' = 0.51. Világos azonban, hogy az (I' . . . . V') abscisszáknak az (I V) abscisszákhoz, azaz az átviteli függvény abscisszáinak a 85 képfüggvény abscisszáihoz való viszonya ez esetben állandó és magának a képnek jellegétől, tehát a képpontok bármely tulajdonságától, azaz a kép bármely képfüggvényének ordinátáitól független. g0 A találmány szerinti eljárás lényege a képeknek oly módon való átvitele, hogy az átviteli függvénynek a képfüggvényhez való viszonyát a képpontok valamely tulajdonságától való függőségben változtat- 95 juk. A találmány szerinti eljárással történő képátvitelnél tehát az átviteli függvénynek abseisszái vagy ordinátái a képíüggvény abscissáival vagy ordinátáival a képfüggvény ordinátáitól függő vi- 100 szonyban állnak, azaz más szóval: ezen eljárásnál a szétbontás sebességét az átviendő képpontok valamely tulajdonságától, például fényességétől függően szabályozzuk. Ezzel elérhetjük azt, hogy a ü- 105 noui képrészeket, a képben elfoglalt helyüktől függetlenül, kis szétbontási sebességgel, a kevésbbé finom képrészeket nagy szétbontási sebességgel visszük áit, miáltal az átvitt képpontok számának 110 csökkentése mellett is mindenképpen kifogástalan átvitelt ériink el, azaz az eddig ismeretes eljárások hátrányainak kiküszöbölése mellett azok előnyeit egyesítjük. A találmány szerinti eljárással átvitt, az 1. ábra szerinti kép egyik lehetséges
