107819. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés képek átvitelére

Megjelent 1933. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 107819. SZÁM. — VlI/j. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés képek átvitelére. Thun Rudolf mérnök Schöneiche. A bejelentés napja 1930. évi május hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1929. évi május hó 18-ika. A találmány eljárás képeknek villamos úton távolba váló átvitelére képszétbontás és újbóli összetevés útján, pl. távfényképezés, távolbalátás és távmozgófény-5 képezés céljából, valamint ezen eljárás foganatosításiára való berendezések, melyek az adott esetbeni követelményeknek megfelelően, igen különböző kivitelűek lehetnek. 10 Ismeretesek már olyan eljárások képek átvitelére, melyeknél az átviendő képet, annak minJéműsógére és alkatára való tekintet nélkül, teljes egészében ugyanazzal a sebességgel bontják szét. Ennek 15 az eljárásnak az a hátránya, hogy az egész képet a legvilágosabb és legfinomabb részek kifogástalan átviteléhez szükséges finomsággal, azaz sebességgel bontva szót, az időegységben átviendő 20 képpontok száma, a kép felületegységére vonatkoztatva, mindenütt egyenlő és ezért igen nagy lesz, mi az átvitelt megnehezíti. Ennek a hátránynak elkerülésére javasoltak már olyan eljárásokat, melyek-25 nél az átviendő képpontok számának csökkentése céljából a képet közepetáján kisebb sebességgel, azaz több képpontra bontották fel, mint szélein. Ezen eljárások aibiból az elgondolásból indultak ki, 30 hogy a kép finom és a figyelmet elsősorban magukra vonó részei általában a kép közepetáján vannak és a kép szélei rendszerint kevésbbé fontosak, mi a valóságnak azonban nem mindig felel meg. Ha 85 tehát az ilyen eljárással olyan képet kell átvinnünk, melynek finom és fontos részei szélei közelében vannak, akkor az átvitel tökéletlen lesz. A találmány szerinti eljárás a fenti 40 ismert eljárások előnyeit egyesíti, mert az átviendő képpontok számának csökkentése (azaz változó szétbontási sebesség) mellett a kép finom részleteit mégis tökéletesen viszi át, tekintet nélkül arra. hogy ezek a kép mely részén és milyen í5 eloszlásban foglalnak a képen helyet. Ez az eljárás több felismerésen alapszik, melyek egyike az. hogy általában a kép világosabb részeinek finomiabb, azaz kisebb szétbontási sebességgel történő átvitele 50 kívánatos és pedig nem csiak azért, mert a világos részek a figyelmet jobban vonják magukra, hanem azért is, mert a képátvitelnél az árnyékos részek rendszerint oly csekély fényerejűek, hogy az átvitt 55 képben egyes részleteik amúgy is eltűnnek. A találmány szerinti eljárás lényegének ismertetése és szabatos jellemzésének lehetővé tétele céljából alant iákban két 60 új, a szakirodalomlban eddig neim használt kifejezést kell használnunk. E kifejezések a „képfüggvény" és „átviteli függvény". Képfüggvényen a képpontok valiamely sajátságának e pontoknak a 65 képben elfoglalt helyzetétől való függőségét értein. A képpontok ilyen sajátságai például: a nagyság, a fényesség, a fényességeloszlás az egyes képponton belül, stb. Fenti definicióból egyben követ- 70 kezik, hogy a képpontok ilyen sajátságai közé azoknak a képben elfoglalt helyzete nem tartozik. Átviteli függvényen az átvitelre való vagy azt befolyásoló valamely villiajmos tényezőnek az időtől való 75 függőségét értem. E villamos tényező lehet pl. áramerősség, feszültség, frekvencia, fáziseltolás stb. E fogalmakat világosabban egy példában, a csatolt rajz 1. és 2. ábrája kapcsán, alantiakban ismer- 80