107786. lajstromszámú szabadalom • Csőradiátor

Megjelent 1933. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 107786. SZÁM. — IL/H. OSZTÁLY. Csőradiátor. Havas Ede oki. gépészmérnök Budapest. A. bejelentés napja 1931. évi december hó 3-ika. A találmány célja csövekből vagy lemezből való olcsó és nagy melegleadóképességű radiátor előállítása. A találmány tárgya felül és alul nyi-5 tott, (R) csövekből (2. ábra), vagy csőszerűleg összehajlított (E) lemezekből (G. ábra) készített radiátor, amelynél az (R) csövek két vagy több sorban (MN), ill. (PQ) egymás mellé vannak helyezve és^ 10 az érintkező (x) alkotók mentén össze vannak forrasztva vagy heggesztve, míg az egyes csősorok között (MN), ill. (PQ) a fűtőközeg befogadására alkalmas (z) köz van hagyva, amiként ezt az 15 1. ábra elölnézetben, a 2. ábra felülnézetben, a 3. ábra oldalnézetben mutatja. A (z) térnek felső és alsó végén való lezárása történhetik vagy a csősorok alak 2o jához mérten kivágott (u) lemezekkel, amelyek a csövek felső, ill. alsó végéhez forrasztottak, heggesztettek vagy másként vannak hozzáerősítve; ezt az elrekesztési módot a 6. ábra sraffozva, jelöli. 25 A (z) térrészeknek felső és alsó elrekesztése történhetik azonban minden közbehelyezett (n) lemez nélkül is olyképpen, hogy a csövek végei annyira kitágíttatnak, hogy azok a szomszédos csővégekkel 30 összeérnek s azután összeheggesztetnek vagy összeforrasztatnak. Ilyen kiviteli módot tüntet fel a 2. ábra, ahol az illeszkedő csővégek (w) betűvel vannak jelölve, míg magát a kitágított illeszkedő csővéget kii-35 lön rajzolva az 5. ábra mutatja. A fűtőközegnek a fűtőtestbe való be- és kiáramlása egy-egy (E) és (A) helyen történik, de történhetik több helyen is, célszerűen egy-egy hozzáforrasztott csővég 40 segítségéve], amikor is ajánlatos az ezzel érintkező fűtőcsővéget kellőképpen behomorítani, ahogy ezt a 4. ábra feltünteti. Ezekbe a radiátorokba a fűtővíz vagy gőz (E) csövön ömlik be, az (MiN) és (PQ) sorokban elhelyezett fűtöcsöveknek egy- 45 mással szembe néző külső felülete által képezett (z) térbe; ott a fütőköpeny melegét leadja a csövek külső felületének körülbelül a felét kitevő csőfűtőfelületrész-' nek s aáután mint lehűlt víz, ill. gőzfű- 50 tés esetén, mint kondenzátum az (A) csövecskén távozik. Az ilyen, a fűtőcsövek külső felületén átvett meleg egy része e felületnek a fűtőközeg érintette (a) részére kiterjedő belső (b) felületen adódik 55 át a csövekben szabadon kicserélődő levegőnek; a belső csőfelületnek ez a része az egész belső csőfelületnek nagyjában a felét kitevő felület ú. n. direkt fűtőfelület. Az (B) csövek felvett melegének másik 60 része a jól vezető csőfalban annak mentén (d) külső felületen közvetlenül a helyiség levegőjének és a (c) belső felületen a csövekben szabadon kicserélődő levegőnek adja át; ez utóbbiak indirekt fűtőfelüle- 65 tek. Az előadottakból nyilvánvaló, hogy a levegővel érintkező csőfelület (b, c) és (d) körülbelül másfélszer akkora, mint hogyha a fűtőközeg csak a cső belsejében mo- 7Q zog és a levegővel való hőközlés esak a; cső külső (a) és (d) felületén történik. Ugyanaz a cső több meleget ad le, ha a találmány szerinti radiátor alakjában) van kiképezve. 75 De az így kiképezett fűtőfelület olcsóbb is, mert ilyen célokra silányabb, selejtesebb csövek is jól felhasználhatók; felhasználhatók a rossz hosszvarratú csövek, a helyenként lyukas vagy töimörtelen csö- 80