107758. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyverek závárzatának és űtőszegének szárószerkezete
Megjelent 1933. évi december h ó 15-én . ;AGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 107758. SZÁM. — XlX/a. OSZTÁLY. Önműködő ló'fegyverek závárzatának és ütőszegének zárószerkezete. Scotti Alfredo gyáros, Anelotti Giovanni Battista gyáros és Campi Bortolo Giuseppe művezető Breseia. A bejelentés napja 1932 évi február hó 22-ike. Olaszországi elsőbbsége 1931. évi február hó 24-ike. A találmány önműködő lőfegyverek zárószerkezete, amellyel megakadályozhatjuk, hogy egyrészt az ütőszeg a töltényt gyújtsa, mielőtt a závárzat záróhelyzetét 5 teljesen el nem foglalta ós hogy másrészt a závárzat visszamenő mozgását megkezdje, mielőtt a robbanó gázok nyomása eléggé nem csökkent. Ez a zárószerkezet minden olyan önműködő lőfegyveren al-10 kai mazható, amelynél a závárzat a robbanó gázok befolyása alatt visszafelé mozog és visszahúzó rugó vagy másefféle hatása alatt a záróhelyzetbe tér vissza. A fegyver maga emellett tetszőleges, pl. 15 pisztoly, puska, gépfegyver vagy ágyú lehet. Már ismeretesek olyan fegyverek, amelyeknél oly zárószervek vannak, amelyekkel az ütőszeget azon pillanatig tarthatjuk 20 vissza, amelyben a závárzat záróhelyzetét teljesen elérte. E zárószervek némely megoldásánál a závárzat befolyása alatt vannak, amely a závárzat vezetésén elrendezett más részekkel úgy működik együtt, 25 hogy oda- és visszamenő és adott esetben forgó mozgásokat is végez. Ismeretesek továbbá oly fegyverek is, amelyeknek oly zárószerkezeteik vannak, amelyeket a cső oda- és visszamozgása vagy a robbanó 30 gázok által befolyásolt dugattyú útján vagy más módon vezérelünk és melyek a závárzatot záró helyzetében addig tartják meg, ameddig a robbanó gázok nyomása kellő mértékben nem csökkent. 35 Valamennyi ismert berendezéshez segédeszközök szükségesek, amelyeknek szükségszerűen nagyon kevés helyet szabad igényelni és ezért nagy ellenállóképességük nem lehet. Másrészt azonban állandó erős ütőhatásnak és ennélfogva 40 nagy mértékben annak a veszélynek vannak kitéve, hogy megsérüljenek, időelőtt elkopjanak vagy sőt eltörjenek és ezért gyakran kellemetlen és különösen harcászati fegyvereknél veszedelmes zavarokat 45 okoznak. E hátrányokat már most a találmány szerint úgy küszöböljük ki, hogy a závárzatot magát alkalmazzuk az ütőszeg visszatartására, melyet közvetlenül a zá- 50 várzat visszahúzó rugója hajt előre, anélkül, hogy ehhez, mint eddig, külön ütőszegrugót alkalmaznánk. Ha emellett a závárzat a záróhelyzetébe érkezett, akkor az ütőszeget felszabadítja, mely azután 55 további előremozgása közben a závárzatot a záróhelyzetben közvetlenül elreteszeli és azt ebben a helyzetben addig a pillanatig tartja meg, amelyben pl. a robbanó gázok kiterjedésének hatása alatt eltolódó szerv 60 vagy más eszköz a závárzatot záró helyzetéből visszamozgatja. Emellett az elrendezés olyan lehet, hogy a závárzat magában véve ismert módon bütykökkel vagy más toldatokkal van el- 65 látva. Ezek a toldatok a závárzat vezetésén elrendezett hasítékokba nyúlnak, amelyek elülső végükön csavarvonalasak úgy, hogy a závárzat legalább egy részének a fegyver hossztengelye körüli forgását 70 okozzák. Ilyen megoldásnál az ütőszeget is, melyet közvetlenül a závárzat visszahúzó rugója lök előre, toldatokkal látjuk el, amelyek a závárzaton alkalmazott karimához ütköznek. E karimának az ütőszeg 75 toldatainak megfelelő hasítékai vagy vájatai vannak, melyek a závárzat forgása következtében előremozgásuk végén
