107742. lajstromszámú szabadalom • Drótabroncskeréktalp kerékpárokhoz

Megjelent 1933. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLÍI jKHm SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALiMI LEÍRÁS 107742. SZÁM. — XX/C. OSZTÁLY. Drótabroncskeréktalp kerékpárokhoz. „Kromag-'' A. G. fin* Werkzeug- und Metalliuriustrie Hirtenberg. A bejelentés napja 1932. évi szeptember hó 10-ike. Ausztriai elsőbbsége 1931. évi december hó 15-ike. Drótbetétes abroncsok ismert keréktalpai, amilyeneket kerékpárokhoz alkalmaznak, mint az 1. ábrán szemléltetett keresztmetszet mutatja, oly bádogcsíkok, 5 melyeknek oldalszélei a tengellyel ellentétes irányba befelé vannak karimázva, miáltal a két oldalsó (a) fül keletkezik, melyek között a drótbetétes abroncsot elhelyezik. Ehhez a két (a) fülhöz mindkét 10 oldalon először a keréktalp (b) része csatlakozik, amely a tengellyel párhuzamos és e két (b) rész között a keréktalpnak a tengely felé irányuló (c) kiöblösítése van, oly célból, hogy a drótbetétes abroncs 15 ferde bevezetése lehetséges legyen. Az (a) füleknek befelé görbített végszélei a (b) részekhez vannak hegesztve vagy forrasztva, aminek következtében a keréktalpnak alakváltozásokkal szemben nagy 20 ellenállóképessége van. Míg más drótabroncskeréktalpaknál, pl. dudoros keréktalpaknál a vékony bádogból való keréktalp merevségét drótküllők útján való fe szítéssel létesítik az említett kerék-25 talpnál a karimák befelé karimázott széleinek hegesztése vagy forrasztása a karimának oly ellenállóképességet kölcsönöz alakváltozásokkal szemben, hogy drótküllőkkel való feszítés csak kisebb mér 30 tékben szükséges. Már most azonban a befelé karimázott fülek széleinek hegesztése vagy forrasztása oly művelet, mely az előállítást jelentékeny mértékben megnehezíti és megdrágítja. A találmány 35 célja ennek a műveletnek a megtakarítása. Emellett abból a megfontolásból indulunk ki, hogy mivel a drótküllők amúgy is megvannak, a gyártás szempontjából nem okoz nehézséget, ha e 40 drótküllőket a keréktalp kifeszítésére használjuk fel. A keréktalpat tehát nem kell szükségképen úgy kiképezni, hogy alakváltozásokkal szemben ellenállóképes legyen. Mivel azonban az ilyen ismert keréktalpak minden részen egyenlő vékony 45 bádogcsíkból is vannak, amely nem tenné lehetővé, hogy a drótküllőket, melyeknek végei a keréktalp lyukaiba vannak függesztve, erősen kifeszítsük, a találmány értelmében a keréktalpnak a tengely felé 50 öblösített középrészét merevítjük, még pedig pl. úgy, hogy a keréktalpnak ez a része vastagabb, mint a többi rósz. Ezen a vastagabb helyen tehát igen erősen feszített drótküllők is támadhatnak és a 55 keréktalpnak oly ellenállóképességet kölcsönöznek alakváltozásokkal szemben, hogy minden más rendszabáy, mely ugyanezt a célt szolgálja, mellőzhető, így különösen a bekarimázott fülek széleinek 60 hegesztése elmaradhat. A rajz 2. ábrája a találmány szerinti drótabroncskeréktalp keresztmetszetét mutatja. Az ábrából láthatjuk, hogy a befelé dudorodó (d) középrész vastagabb, mint a 65 keréktalp többi helye. Ez a vastagítás a két oldal felé mindinkább a vékonyabb keresztmetszetbe mehet át. A csík szélei itt is az (e) fülekké vannak bekarimázva, azonban az (f) szélek nincsenek ráhe- 70 gesztve. Az ilyen keréktalp magában véve még nem volna mindennemű alakváltozással szemben nagy ellenállóképességű; ha azonban a drótküllőket, melyek végei a 75 keréktalp vastagabb (d) részén vannak keresztülvezetve és abba vannak függesztve, erősen megfeszítjük, akkor a keréktalp a szükséges szilárdságot kapja. A középrész megvastagítása az ú. n. du- 80