107741. lajstromszámú szabadalom • Berendezés egykamrás nyomólégfékek vezérlő és vezetőszelepeinél a vezérlőkamra töltésének szabályozására

Megjelent 1933. évi december hó 15-én. KAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 107T41. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Berendezés egykamrás nyomólégfékek vezérlő és lazltószelepeinél a vezérlőkamra töltésének szabályozására. Dr. Hildebrand Wilhelm mérnök Bérli 11-Lichterfelde. A bejelentés napja 1930. évi február hó 22-ike. Németországi elsőbbsége 1929. évi március hó 11-ike. Egykamrás nyomólégfékeknél, melyeknél a lazítási folyamat is fokozatosan foganatosítható, a változó segédtartály- vagy fővezetéki nyomáson és a fékhengerben § fejlődő nyomáson kívül még egy nyomóerő hat a vezérlőszervre, amelynek nagysága nem a vezetéki — vagy segédtartály — vagy a fékhengernyomás arányában változik, hanem úgy szólván állandó ma-10 rad és legfeljebb ama csekély változásoknak van alávetve, melyek annak a térnek a vezérlőszerv mozgásaitól eredő növelébői vagy csökkenéséből adódnak ki, melyben ez a nyomóerő fel van halmozva. Ez a 15 tér tehát oly kamrát, tartályt alkot, melyet a fővezeték vagy a segédlégtartály csak teljesen lazított féknél tölt fel. Ezért eddigelé ily fajta vezérlő terek szabályozó szerve gyanánt oly visszacsapó 20 szelepet alkalmaztak, amely az illető tér felé nyílik és melyet a térben uralkodó nyomás szorít fészkéhez, amikor a fővezetékben vagy a segédlégtartályban uralkodó nyomás fékezés megindításánál 25 csökken. Az ilyen visszacsapó szelep azonban nem mindig megbízható elzáró szerv; tömítetlensége esetén a levegő, lazításkor, visszaáramlik a vezetékbe vagy a segédlégtartályba úgy, hogy a kamra több, 30 közvetlenül egymásután következő fékezés esetén kimerülhet. Ennek meggátlására a találmány szerint az efajita vezérlő tér töltését a lázítási folyamatot vezérlő tolattyii szabá-35 lyozza, melyet az egyik oldalon az ezen kamrában uralkodó nyomásnak, másik oldalon a változó fővezetéki- vagy segédtartály-nyomásnak kitett dugattyú vezérel, ahol is a tolattyú és azon dugattyú között, melyre a fékhenger-nyomás hat, 40 játékközt hagyunk meg oly célból, hogy valamely fékezés megindításánál a tolattyú vezérlődugattyúja a vezérlő kamara és a segédtartály vagy a fővezeték közötti összeköttetést, amelyben a nyomás 45 csökken, gyorsan elzárhassa és ily módon meggátolja a vezérlő kamrában foglalt közeg egy részének a tartályba vagy a vezetékbe való visszaáramlását. Másrészről a jelzett játéknak az az előnye, hogy 50 fékhenger nyomásnak a tolattyúmozgásra való hatása a vezérlőkamarához vezető beömlési nyílás feltárása előtt megszűnik, úgy, hogy nem áll fenn az a veszély, hogy a lazításnál növekvő segédtartály- vagy 55 fővezetéki nyomás a bár csökkenő, de még mindig hatásos fékhenger nyomással együtt, a tolattyút a kamranyomás ellenében úgy állítja be, hogy a kamrabeömlés már feltáratik, mielőtt a fővezetéki- 60 vagy segédtartálynyomás a maximális értéket elérte, ami maga után vonná a kamra tartalmának visszaáramlását. A rajz a találmány szerinti berendezéssel felszerelt egykamrás nyomólégfék 65 vázlatát szemlélteti, ahol is a fék a lazítási helyzetben van. Ha valamely fékezés megindítása céljából a fővezetéki nyomást csökkentjük, akkor a (Ka) dugattyú és az (Sa) és (S) to- 70 lattyú felefolé mozgásának kezdetén az (Sa) tolattyú elzárja az (A) kamrának alacsony, de kelló szelességű beömlési nyílását, még mielőtt a (C) fékhengernek az (o) kiömlési nyílással való összeköttetése 75 megszakíttatott volna. A további mozgás folyamán azután először ez a megszakítás, majd a (B) segédlégtartály és a (C)