107741. lajstromszámú szabadalom • Berendezés egykamrás nyomólégfékek vezérlő és vezetőszelepeinél a vezérlőkamra töltésének szabályozására

Megjelent 1933. évi december hó 15-én. KAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 107T41. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Berendezés egykamrás nyomólégfékek vezérlő és lazltószelepeinél a vezérlőkamra töltésének szabályozására. Dr. Hildebrand Wilhelm mérnök Bérli 11-Lichterfelde. A bejelentés napja 1930. évi február hó 22-ike. Németországi elsőbbsége 1929. évi március hó 11-ike. Egykamrás nyomólégfékeknél, melyek­nél a lazítási folyamat is fokozatosan foga­natosítható, a változó segédtartály- vagy fővezetéki nyomáson és a fékhengerben § fejlődő nyomáson kívül még egy nyomó­erő hat a vezérlőszervre, amelynek nagy­sága nem a vezetéki — vagy segédtartály — vagy a fékhengernyomás arányában változik, hanem úgy szólván állandó ma-10 rad és legfeljebb ama csekély változások­nak van alávetve, melyek annak a térnek a vezérlőszerv mozgásaitól eredő növelé­bői vagy csökkenéséből adódnak ki, mely­ben ez a nyomóerő fel van halmozva. Ez a 15 tér tehát oly kamrát, tartályt alkot, me­lyet a fővezeték vagy a segédlégtartály csak teljesen lazított féknél tölt fel. Ezért eddigelé ily fajta vezérlő terek szabályozó szerve gyanánt oly visszacsapó 20 szelepet alkalmaztak, amely az illető tér felé nyílik és melyet a térben uralkodó nyomás szorít fészkéhez, amikor a fő­vezetékben vagy a segédlégtartályban uralkodó nyomás fékezés megindításánál 25 csökken. Az ilyen visszacsapó szelep azon­ban nem mindig megbízható elzáró szerv; tömítetlensége esetén a levegő, lazításkor, visszaáramlik a vezetékbe vagy a segéd­légtartályba úgy, hogy a kamra több, 30 közvetlenül egymásután következő féke­zés esetén kimerülhet. Ennek meggátlására a találmány sze­rint az efajita vezérlő tér töltését a lází­tási folyamatot vezérlő tolattyii szabá-35 lyozza, melyet az egyik oldalon az ezen kamrában uralkodó nyomásnak, másik oldalon a változó fővezetéki- vagy segéd­tartály-nyomásnak kitett dugattyú vezé­rel, ahol is a tolattyú és azon dugattyú között, melyre a fékhenger-nyomás hat, 40 játékközt hagyunk meg oly célból, hogy valamely fékezés megindításánál a to­lattyú vezérlődugattyúja a vezérlő ka­mara és a segédtartály vagy a fővezeték közötti összeköttetést, amelyben a nyomás 45 csökken, gyorsan elzárhassa és ily módon meggátolja a vezérlő kamrában foglalt közeg egy részének a tartályba vagy a vezetékbe való visszaáramlását. Másrész­ről a jelzett játéknak az az előnye, hogy 50 fékhenger nyomásnak a tolattyúmozgásra való hatása a vezérlőkamarához vezető beömlési nyílás feltárása előtt megszűnik, úgy, hogy nem áll fenn az a veszély, hogy a lazításnál növekvő segédtartály- vagy 55 fővezetéki nyomás a bár csökkenő, de még mindig hatásos fékhenger nyomással együtt, a tolattyút a kamranyomás elle­nében úgy állítja be, hogy a kamrabeöm­lés már feltáratik, mielőtt a fővezetéki- 60 vagy segédtartálynyomás a maximális értéket elérte, ami maga után vonná a kamra tartalmának visszaáramlását. A rajz a találmány szerinti berende­zéssel felszerelt egykamrás nyomólégfék 65 vázlatát szemlélteti, ahol is a fék a lazí­tási helyzetben van. Ha valamely fékezés megindítása céljá­ból a fővezetéki nyomást csökkentjük, ak­kor a (Ka) dugattyú és az (Sa) és (S) to- 70 lattyú felefolé mozgásának kezdetén az (Sa) tolattyú elzárja az (A) kamrának alacsony, de kelló szelességű beömlési nyí­lását, még mielőtt a (C) fékhengernek az (o) kiömlési nyílással való összeköttetése 75 megszakíttatott volna. A további mozgás folyamán azután először ez a megszakí­tás, majd a (B) segédlégtartály és a (C)

Next

/
Oldalképek
Tartalom