107667. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ultrarövid elektromágneses hullámok gerjesztésére és ehhez való oscillátorsugárzó

Megjelent 1933. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 107667. SZÁM. — VH/j. OSZTÁLY. Eljárás ultrarövid elektromágneses hullámok gerjesztésére és ehhez való osciliátorsugárzó. Kassner Ernst Eduárd Wilhelm fizikus Berlin. A bejelentés napja 1932. évi február hó 23-ika. Németországi elsőbbsége 1931. évi márcins hó 9-ike. A találmány eljárás ultrarövid elektromágneses hullámok gerjesztésére és ehhez való oszcillátorsugárzó kiváltképen gyógyászati, kémiai és fizikai célokra. A 5 találmány szerinti oszcillátorsugárzóval az ultrarövid — 0.5 mm hosszúságú és ennél nagyobb — hullámok övezetének jelentős sajátságai egyszerű módon hasznosíthatók. 10 A találmány alapgondolata az, hogy az ultrarövid hullámok gerjesztését és kisugároztatását nagyfeszültségű és nagyfrekvenciájú, úgynevezett Tesla-áramok felhasználásával oly módon indítjuk meg, 15 hogy e kisülési folyamatot kézzel is mozgatható elektródarendszer segélyével a rendszer közelében vagy benne levő, ultrarövid hullámokat gerjesztő rendszeren át valamely földpotenciálon tartott tárgy 20 vagy ionizált dielektrikum, pl. szerves lény felé kényszerítjük. Ezáltal a kisugárzott ultrarövidhullámhosszúságú energia hatályosságát lényegesen meg is növeljük, minthogy ez az ener-25 gia a nagyfeszültségű és nagyfrekvenciájú kisülés diatermiás és ütközésionizáló hatásával egyidejűleg és ugyanabban a térben érvényesül. A rajzon a találmány szerinti oszcil-30 látorsugárzónak két példaképem foganatosítási alakja van bemutatva, ahol is az 1. ábra az oszcillátorsugárzó hosszmetszete, a 2. ábra az ehhez tartozó részletrajz 85 nagyobb léptékben, míg a 3. ábra egy módosított kivitel részletének keresztmetszete. Az 1. ábra szerinti oszcillátorsugárzó nagyfeszültségű, nagyfrekvenciájú és nagyteljesítményű rendszerekhez való ÍO csatlakozásra van szerkesztve és elektródaként a legkülönbözőbb alakokban minden nagyfrekvenciájú készülékhez használható. A nagyfeszültségű nagyfrekvenciát valamely (1) drót vagy hajlékony 45 fémtömlő segélyével egypolusosan vezetjük az oszcillátorsugárzóhoz; a nagyfrekvenciájú, nagyfeszültségű transzformátor szekunderoldalának másik pólusa ismeretes módon földelve van. A (2) haj- 50 lékony fémkengyelen át a héliummal, neonnal, argonnal vagy valamely más nemes gázzal a legalacsonyabb gyújtópotenciálra töltött (4) kisütőcső (3) elektródái, továbbá a (6) üveghengerben el- 55 rendezett (5) lemezelektróda egypolusosan nagyfrekvenciájú feszültség alá vannak helyezve. A (4) kisütőcső a (7) ellenálláscsővel össze van forrasztva; ez ellenálláscsőben go nagy vákuumot hozunk létre, amivel a gumiból való (8) fogantyú irányában mindennemű kisülést meggátolunk. A szigetelőanyagból való (9) lemez a (8) fogantyút különösen az oszcillátorsugárzó hasz- 65 nálatánál az (1) fémtömlővel való érintkezéstől óvja. Az (5) lemezelektróda fölött vannak az oszcillátorok, illetve az ultrarövidhullám gerjesztők elrendezve. Ezek a gerjesztők jq antennákkal ellátott n számú gömbalakú (10, 11) dipólusból állanak, egyenlő vagy különböző átmérőjűek és a (12, 13) üveglemezekben egymástól szigetelten vannak ágyazva. A gömbalakú dipolusok között a -gyors szikrakisülés következtében fellépő tértöltés lecsökkentésére, mely egyébként a túlnagy ionizáció következtében a poten-