107659. lajstromszámú szabadalom • Eljárás meglévő épületek alapzatainak erősítésére

Megjelent 1933. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jBEmR SZABADALMI BIRÖSAG SZABADALMI LEÍRÁS 10 7659. SZÁM. — VlII/a. OSZTÁLY. Eljárás meglévő épületek alapzatainak erősítésére. Wuczkowski Richárd mérnök Wien. A bejelentés napja 1932. évi március hó 17-ike. Ausztriai elsőbbsége 1931. évi október hó 20-ika. Az építészet rég elismert alapelve, hogy a kielégítő méretű, tartós és el nem mozdítható alap az épület stabilitásának és élettartamának főfeltétele. 5 Régente, amikor még nem ismerték a tartós alapok készítésének újabbkori vívmányait, az alapozáshoz fából való alaprácsokat és facölöpöket használtak. Az alapokba épített fa az alapzatoknak 10 hosszxí. élettartamot biztosított, ha a faépítményeket a talajvíz felszíne alá ágyazták. Később kitűnt, hogy az alapba épített faszerkezetek részben a teljesen megváltozott talaj víz-viszonyok, részben 15 a talaj és a beáramló vizek vegyi hatása folytán megsérülhetnek. Az ekkor már ki nem elégítő alapozás folytán a felmenő falazatban repedések keletkeznek, ami az épület összeomlását 20 vonhatja maga után. A ki nem elégítő alap veszélyének jeleit mutató épületek alapjait meg kell erősíteni. Ennek szüksége oly épületeknél is fellép, melyeknél az eredeti alapzaton nyugvó terhelés, át-25 építés folytán, meg nem engedett módon megnövekedett. Az alapmegerősítés eddigelé úgy történt, hogy a talajon való felfekvési felületet alapzat járulék okkál növelték. Eze-80 ket — rendszerint — az épületfalnak lépésről-lépésre való aláfogásával helyezték el vagy pedig az épületfaltól kétoldalt rendezték el. Az eddigelé ismeretes alapmegerősítési módoknál az újonnan behozott 35 járulékokat, kivétel nélkül, már a beépítéskor hozták az épület falával szilárd, mozdulatlan kapcsolatba. Ennek a körülménynek következménye, hogy behozataluknál az épülettől még terheletlen alapzatjáruléikok hatása 40 csak akkor érvényesül, vagyis e járulékok csak akkor viszik át az épület terhét vagy a teher egy részét az alapfelületeikre, ha az épület fala és a vele mereven kapcsolt alapzatjárulékok további 45 ülepedése (süllyedése) következik be. A falnak és a vele mereven kapcsolt alapzatjárulékoknak feltétlenül tovább kell süllyedniük, hogy az új alapzatjárulékok alatt hjatásosi talajnyomás váltás- 50 sék ki ahhoz, hogy ezeket a részeket a teherhordásba bevonjuk. Csak annak a kiegyenlítő mozgásnak fellépése után, mely egyformán érinti a régi alapot és a vele mereven összekötött járulékokat, fejtik 55 ki az alapzat járulék ok feltétlenül a falalapot erősítő hatásukat. Az alapmegerősítés régi módjának, melynél az alapzatjárulékok már kezdetben is mereven az épületfalakhoz vagy 60 pillérekhez csatlakoznak, jellemzője az, hogy alapjárulékos felületei csakis az épületrészek további süllyedése folytán kerülnek feszültség alá és az épületfalakból és az alapzatjárulékok alkotta kom- 65 plexum süllyedése csak akkor van befejezve, mikor a járulékok alatti talaj a kielégítő ellenhatás végállapotába jutott. Az ilyen építkezési módnál feltétlenül szükséges talajsüllyedés mértéke a talaj 70 mineműségéhez igazodik. Miután az alapok kiszélesítésének szüksége mindig kedvezőtlen talajviszonyoknál lép fel, a talajsüllyedések igen nagyok. Az alapmegerősítés szokásos módjánál 75 mindig fellépő talajsüllyedések egyrészt az épület további sérüléseire vezetnek, másrészt nyugtalanító 8b körülmény, hogy a talajsüllyedés befejezésének idő-