107565. lajstromszámú szabadalom • Fordítókorong

Meg-jelent 1933. évi december lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI jfflg&fflL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101565. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Fordítókorong. Ganz és Társa villamossági-, gép-, waggon- és hajógyári', t. cég Budapest. A bejelentés napja 1931. évi március hó 20-ika. Ismeretesek fordítóborongok osztott főtartókkal, azon célból, hogy ezen forgalmi berendezésnél az osztatlan háromtámaszú és emiatt statikailag határozat-5 lan főtartók kiküszöböltessenek. Ily esetekben a tartórészek mindegyike a többitől többó-kevésbbé szabadon fog az áthaladó teher alatt rugalmasan behajolni s a feladat az, hogy ezen szabadság dacára 10 is a különálló részek összefüggése és együttműködése kellőkép biiztosíttassék. Ehhez képest a tartórészek a használatos kiviteleknél a leggyakrabban csuklósan vannak egymással, illetve egy harmadik 15 közvetítő szerkezeti résszel összekötve és pedig oly módon, hogy az említett csuklós összeköttetések tengelyei körül a deformálódás alkalmával mindegyik tartórész az, adott körülményekhez képest el-20 foroghat. A találmány ezen műszaki feladat megoldását lényegesen egyszerűsíti azzal, hogy egyszeri osztás esetén a két tartórész közül az egyik — mint az osztatlan 25 főtartó esetében — közvetlenül a királycsapra támaszkodik, mig a másik egy saruszerű kiképzéssel oly módon nyugszik ugyancsak a királycsap síkjában vagy attól valamivel távolabb az alábbi 30 tartórészen, hogy rajta a saru felfekvési éle körül az esetleges deformálódás mértékében elfordulhat. A saruk kiképzése emellett olyan, hogy a két tartórész összefüggése és együttműködése ezáltal 35 már kielégítő módon biztosíttatik. A találmány egy foganatosítási példája a mellékelt rajzok 1—4. ábráin látható és pedig az 1. ábra az osztott fordítókorong oldal-, a 2. ábra felülnézetét, a 40 3. és 4. ábrák pedig annak a királycsapon keresztül fektetett két vertikális metszetét mutatják. Az 1. ábra szerint a leírandó foganatosítási példa főtartója két (1 és 2) részből 45 áll, melyek közül a (2) rész középen közvetlenül a királycsapra, az (1) rész pedig a királycsap vertikális síkjában egy sarupár (3 saru és 4 ellensaru) segítségével a (2) részre támaszkodik. Külső vé- 50 gével mindkét rész a körbenfutó (5) síneken nyugszik. A sarupár kiképzése a 3. és 4. ábrákon látható. A saru és el'lensaru együttdolgozó felületeit egy-egy hengerköpeny képezi, melyeik úgy vannak ala- 55 kítva, hogy a (3) saru profiljának görbülete erősebb, mint a (4) ellensaruő, úgy hogy egymásba helyezve, közöttük az érintkezési él mindkét oldalán folyton növekedő hézag marad. Oldalirányban a 60 saruk valamelyike, pl. a 4. ábrából látható módon az alsó (4) ellensaru, peremekkel van ellátva, melyeknek következtében a felső tartórész az alsóhoz képest, csekély mozgási hézagtól eltekintve, ke- 65 resztirányban el nem mozdulhat. Hossza irányú elmozdulások ellen szintén a sarupár nyújt biztosítást, amennyiben egészen csekély középhelyzetbeli elmozdulásoktól eltekintve, érzékelhetőbb mértékű elmoz- 70 dúlások csak oly módon volnának lehetségesek, hogy a saru az ellensaru palástfelületén felcsúsznék s ezáltal a súlyos felső tartó az esetleg rajta lévő mozgó teherrel együtt önmagától felemelked- 75 nélk. Emellett természetesen lehetséges az, hogy a tartók deformálódásakor a saru és az ellensaru között a pillanatnyi érintke-