107556. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramú távvezetékekben a feszültség szabályozására
_ 2 — A 4. ábra a vezeték összes szakaszaiban a vakáramok elosztását mutatja, amely vakáramok tehát a távvezeték öszszes szakaszaiban az egész ohmikus fe-5 szültségesés kompenzálására szükségesek. Az ábrából látható, hogy a vakáramok nagysága az egész vezeték mentén eltérő, aszerint, hogy milyein eloszlásúak a munkaáramok, amelyek valamely idő-10 pontban a vezetékben folynak. Ezeket a vakáramokat a vezetékbe azokon az állomásokon vezetjük, amelyeken a vezetékbe munkiaánamot vezetünk, vagy abból a munkaáramot vételezünk. Hogy 15 mindegyik állomástól jobbra és balra a 2. alaitti egyenlet szerinti vakáram folyjon, mindegyik állomáson, a 4. ábra szerint, a jobbról és a balról igényelt vakáramokat kell a vezetékbe táplálni, 20 amelynek nagysága, homogén vezeték esetén AJ„ R L " (Jwl J»-2) R J 01 JU mennyi állomás e vakáramát úgy szabá- 55 lyozzuk, hogy értéke a (3) egyenlet szerinti érték kétszerese legyen, tehát T - 2 R J « b — f—ü w > Cd Li akkor feszültségesés helyett végeredményben feszültségnövekedést kapunk, a mun- 60 kaárarn áramlási irányában, amely az (1) egyenletbe való behelyettesítéssel A E : : R ,J„. ; L ( — = — R Jw 2 R 1, J, )= . . .4. ahol JW 1 és Jw 2 a csatlakozó vezetékszakaszokban keringő munkaáramok és Jw s 25 e két munkaáram közötti különbség, amely egyben az állomás munkaárama. Az 5. ábra e vakáraim nagyságát és elosztását a különböző vég- és közbenső állomásokon mutatja. Ebből az ábrából lát-30 ható, hogy a munkaártaanot vételező közbenső állomásoknak induktív vakáramot kell a vezetékbe leadniok, míg a munkaáramot termelő végállomásokon a vezetékből induktív vak áramot kell vételezni, 35 vagy, ami ugyanaz, kapacitív vakáramot kell a vezetékbe betáplálni, mely célból az állomásokat kell alul gerjeszteni. A találmány értelmében minden állomásnak az ohmikus feszültségesóst kom-40 pe-nzáló vakáramteljesítményét a 3. egyenlet szerint úgy szabályozzuk, hogy az mindenkor arányos az állomás munkaáramával, mimellett az arányossági tényező egyenlő a távvezeték ohmikus el-45 lenállásából és mduktaneiájából képezett viszonnyal. Ha ezt a szabályozást automatikusan végezzük, úgy a vezetékre kapcsolt valamennyi állomás feszültsége önműködően állandó értékre szabályozott. 50 A találmány értelmében az ohmikus feszültségesóst könnyen túlkompenzálhatjuk. ha az Jb vakáramot valamivel nagyobbra választjuk, mint azt a (3) egyenlet megadja. Ha egyes, vagy vala-A találmány értelmében tehát a távvezeték minden kívánt mértékben kompén- 65 zálható. Ha két szomszédos állomás között a fázisszög a 3. ábrával ellentétben tekintélyes nagyságú, akkor a viszonyok matematikailag komplikáltabbak, azonban 70 minden állomás vakáramának megfelelő szabályozása által az ohmikus feszültségesés ez esetben is kikornpenzálható, vagy t ú Ikompcnzálható. Célszerű, ha a vakáramok az ohmikus 75 feszültség kikoimpenzálására vagy túlkompenzálására önműködően szabályozhatók. Ez a legegyszerűbb módon úgy érhető el, hogy vagy a munkaáramot vagy az állomás E feszültségével való 80 összehasonlítással a munkateljesítményt wattmetrikus műszerrel mérjük és az állomás vakáramának vagy feszültségének szabályozó készülékét a munkateljesítmény, illetőleg a munkaáram nagysá- 85 gától függőségben, befolyásoljuk. Ha pl. az állomást úgy szabályoztuk, hogy a különböző vakteljesítményeknek a vezeték mentén való egyensúlyát egy indikátor ábrázolja, amely a 90 tó C Ea — E -Tg sin <p — cú Li J? — La J! = O (lásd a 99645. számú magyar szabadalmi leírást) egyenletnek megfelelően dolgozik, úgy erre az indikátorrá egy oly erővel hatnak, amely a 95 EA Jb E Jw S = R '•> L E Jg cos © R <»)IJ teljesítménynek felel meg. Ekkor az ohmikus teljesítményesés teljes mértékben ki van kompenzálva. E célból a 6. ábrában feltüntetett indikátort egy járulé- 100 kos elemmel láthatjuk el, amelyet az állomás feszültsége és munkaárama az 5. egyenletnek megfelelően befolyásol, még
