107495. lajstromszámú szabadalom • Siló szellőztető berendezés

Megjelent 1933. évi december hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 10T495. SZÁM. — X/i. OSZTÁLY. Silo szellőztető berendezés. Moravetz Imre malomtechnikus Budapest. A bejelentés napja 1932. évi junius hó 28-ika. A szemes termények, különösen a búza élettani funkciójához tiartozik, hogy a levegőből oxigént vesz fel s szénsavat bocsájt . ki, tehát szükséges, hogy a tárolt búzát 5 gyakran szellőztessük, illetőleg levegőhöz juttassuk. Silo-rendszerű tárházakban ezt úgy oldják meg, hogy a celláikban (tartályóikban) elhelyezett búzát időnként egy másik, üre-10 sen lévő (tartalék) cellába viszik át, vagyis utaztatják. Ez az eljárás azonban — tekintettel arra, hogy állandóan szükség van üresen álló cellára és a művelet eléggé költséges — nem előnyös, sőt a szel-15 lőztetendő búzára hátrányos is, amennyiben nagyon sok búza törik össze; a törött szemű búza pedig szennyeződés folytán nem lévén alkalmas nullás liszt előállítására, a malom kénytelen azt őrlés előtt 20 eltávolítani, tehát a búza értékben csökken. A felsorolt hátrányokon kíván segíteni a találmányom szerinti szellőztető berendezés. melynek lényege az, hogy a cella 25 fenekén levegőteret, ú. n. légaknát alkalmazunk, melynek fedőlapja rostaszerű, vagy rostélyszerűen kiképezett lemez, hoszszúkás, vagy köraliakú, a búza átmérőjénél kisebb nyílásokkal ellátva, melyeken a 80 búza nem eshetik keresztül. A légaknát fedő lemez a oellafenékhez párhuzamosan halad 10—20 om. magasságban s a köztük lévő üres tér (levegőiaknia) egy vagy több csőível van a külső levegővel összekötte-35 tésben. A mellékelt rajz 1. ábráján a találmány szerinti szellőztető berendezésnek példaképem foganatosítás! alakja van feltüntetve. 1. jelzi a tartály falát, 40 2. a levegőaknát fedő rostaszerű lemezt, 3. a légaknáihoz csatlakozó levegő bevezető csövet, 4. a búzát leeresztő csövet, 5. ,a cella fedőszerkezetét. 45 6. a mellék, 7. a fő légelvezeitő csövet. 8. az exhaustort, 9. a búzát beeresztő csövet. Feltételezive, hogy a búaa tárolás előtt 50 megfelelően tisztítva, poritól, piszoktól mentesítve került a tartályba — ami helyes tárolásnál elemi követelmény — akkor, ha az exihiaustorral a cellában fekvő búza felett lévő levegőteret ritkítjuk, a le- 55 vegő légköri nyomása folytán légáramlás keletkezik, mely a (3) légbevezető csövön a légaknába, innen a (2) rostaszerű lemezen s a felette fekvő búzán áthaladva, a cella felső részéhez csatlakozó (6, 7) csöve- 60 zetéken keresztül, s a (8) exbaustoron á>t újra a szabadba kerül. Tehát, amint látjuk, nincs szükség arra, hogy a búzát a cellából kibocsájtva és 10— 30 m. magasra emelve, egy másik cellába 65 ejtsük, hanem keresztülvihető a szellőztetés úgy is, hogy a búzát meg sem mozdítjuk. így nem lévén szükség üresen álló tartalék cellára, a tárházat 100%-ban kihasználhatjuk és tekintettel arra, hogy a 70 találmány szerinti mód a búza utaztatásával szemben (mely pl. egy 20 waggonos befogadóképességű cellánál tetemes költségbe kerül) csekély üzemerőt fogyaszt, gyakrabban, sőt nedves búzánál — hol az 75 ilyen szellőztetésnek szárító hatása is van — akár naponta is szellőztethetünk. Tudott dolog ugyanis, hogy légritkított