107491. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vasúti járművek, különösen mozdonyok tengelyágyainak csapágyfémmel való kiöntésére

— 350 — mely a (37) lemezzel össze lehet erősítve. A (37) lemezen és (39) rúdon (40) támcsa­varok mennek keresztül, amelyek felső megvékonyított vége a (31) henger meg-5 felelő mélyedéseibe illeszkedik. A (40) támcsavarokhoz tartozó anyamenet a (37) lemezben esetleg az ehhez erősített (39) merevítő rúdban is be van vágva. A (40) csavarok becsavarása által a (32) le-10 mez a (31) hengeren megfeszíthető. A (38) kapcsok a (37) lemezen úgy helye­zendő'k el, hogy a henger tengelyének két oldalán levő kapcsok egymástóli tá­volsága kisebb legyen a henger átmérő-15 jénél, miáltal a 32 lemez a hengert vala­mivel több mint egy fél hengerpaláston veszi körül (7. ábra). A (38) kapcsokat különböző hengerátmérők számára beál­líthatóan is szerelhetjük. E célra a kap-20 csók a (37) lemez hasítékain mennek keresztül és a kapcsokon kétoldalt kis (40) orrok vannak (9. és 10. ábra), melyek alsó éltalakú részei a lemez (41) hor­nyaiba illeszkednek. Ily módon a két 25 szemben levő kapcsot egymástól külön­böző távolságba állíthatjuk és (42) anyákkal rögzíthetjük. Ha nagyobb át­mérőjű magot akarunk készíteni, akikor a (37) lemezre mindkét oldalon a Z-alakú 30 (43) toldalékokat erősíthetjük meg (esetleg magukkal a 138] kapcsokkal) és ezen toldalékok szabad végére alkalma­zott (44) kapcsokhoz kötjük a (32) lemez (35) rudacskáit. A (31) henger két vége 35 meg van vékonyítva és ezen végekre a (45, 46) süvegek vannak erősítve. Az egyik (46) süveg és a henger közé egy (47) lemez van behelyezve, melyet a (48) csavarok szorítanak a hengerhez. Ezen 40 lemez képezi a csapágycsészének fehér­fémmel való kiöntésére szánt kiöntőtér egyik határolását. Ugy a henger, mint a (45, 46) süvegek középen át vannak fúrva és ezen furaton az (1) kimérőrúd 45 átdugható. A mag hengerfelülete tehát a magon átdugott kimérőrúdhoz képest pontosan koncentrikus. Az így előkészí­tett mag az öntőszekrénybe helyezhető. IV. 50 A belső ágykarima vastagságát mérő készülék lényegében a (108) csőben (20. ábra) levő (109) és (110) rudakból áll, me­lyek a csőben eltolhatók és (111) szorító csavarok segélyével rögzíthetők. A (109) 55 és (110) rudak szabad végei (113) tapintók­ként vannak alakítva, melyeik a (114) ágytokhoz illeszkednek. A (109) és (110) rudakon egy-egy (115) hüvely csúsztat­ható és (116) szorító csavarok segélyével rögzíthető. A (115) hüvelyekben a (109), 60 illetve (110) rudak átbocsátására való fu­rat mellett egy ezen furatra merőleges második furat van, melyen a (117) ru­dacska megy keresztül és kellő beállítás után (118) szorító csavar segélyével rög- 65 zíthető. A (117) rudak (119)-nél és a (109, 110) rudak (120)-nál le vannak lapítva, úgy hogy elfordulás ellen biztosíttatnak. A (109) és (110) rudak (121)-nél is le van­nak lapítva és ezen lelapításokra egy (122) 70 milliméterskála van felerősítve. A (117) rudacskák alsó csúcsban végződő végeire egy-egy (123) tapintó van erősítve, mely a (124) tengelynek a tengelycsap kezdetét képező vastagításhoz illeszthető; a (117) 75 rudacskák csúcsai a tengelyre támaszkod­nak. A (122) skála beosztása olyan, hogy a (115) hüvely belső széle a skálán a belső ágykarimavastagságot, illetve a (114) ágy­tok belső homlokfala és a tengelyesap kez- 80 dete közti távolságot mutatja. V. A kiöntőszekrény lényegében az (51) keretből áll (15., 18. és 19. ábra), melynek két rövidebb oldalán az (1) kimérőrudat 85 szorosan körülvevő (52, 53) csapágy van; ezen csapágyak (54) fedele (55) csukló kö­rül nyitható és lezárt helyzetben (56) szárnyas csavaranyával rögzíthető. Az (52, 53) csapágyak úgy vannak kiképezve, 90 hogy az (51) keret felső színe, amely pon­tosan van legyalulva, a csapágyakba he­lyezett kimérőrúd tengelyvonalával pon­tosan egy síkban fekszik. A ki ön toszok -rénybe előbb az (1) kimérőrúdra a fent 95 leírt módon felfogott (5) csapágycsészét helyezzük be és pedig úgy, hogy a kimérő­rudat a kiöntőszekrény (52, 53) csap­ágyaiba fektetjük, ezután a csészével együtt tengelyirányban a megállapított 10 belső kariinavastagságnak megfelelő hely­re toljuk. A csapágycsészét ugyanis ké­sőbben megadandó okból a kiöntőszek­rényben mindig úgy kell elhelyezni, hogy a csésze egyik karimája, illetve ennek a 10 kiöntés utáni külső homlokfelülete a ki­öntőszekrény szembenlevő homlokfalától meghatározott távolságban legyen. A 26. ábrán a csapágycsésze baloldali karimája az (51) kiöntőszojkrény bal homlokfalától 11 a l'entemliiett meghatározott távolságban állítandó be. Erre a célra való a 22—25. ábrákon feltüntetett mérőszerszám, mely az egyik végén (125) tapintóval felszerelt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom