107483. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék ártézikutak csövezéséhez

— 350 — ahány (1, 1') csőszálból a fúrószár áll. A találmány szerinti (a) karmantyúk az eddig használt, szabványos karmantyúktól eltérően vannak formálva azért, hogy 5 az (a) karmantyúkkal a belső csőfogót működtethessük. Az (a) karmantyúk végei szabályos nyolcszögletesek, középen metszve pedig egyenlőtlen oldalú nyolcszögletesek (4. ábra) s így négy szemben 10 levő (6) oldalával párhuzamos íalú, másik négy (8) oldalával pedig a középig rézsút emelkedő idomtestet alkot. A találmány szerinti készülék másik fő alkotó része a (b, c, d, e) elemekből 15 álló belső csőfogó. A (2) kútcsőbe súrlódásmentesen illik a két darab egyforma (b) zárókarmantyú, melynek belső csavarmeneteibe egy-egy darab egyforma (c) foglalatkarika van csavarva. A (c) 20 foglalatkarikában olyan egyenlőtlen oldalú, nyolcszögletes lyuk van, mint az (a) karmantyúk középső része. Tehát az (a) karmantyú, egymástól 90°-ra levő négy helyzetben, a (c) foglalatkarikán 25 átfűzhető, e helyzetekből 45°-kal elfordítva pedig a (c) foglalatkarikánál megakad. Az (a) karmantyúknak a (c) foglalatkarikán azért kell átfűzhetőknek lenniök, hogy a belső csőfogót az (1) fúrószárra 30 fűzhessük és a belső csőfogót bármelyik (a) karmantyúval működtethessük. 45°-kal elfordítva azért kell az (a) karmantyúknak a (c) foglalatkarikában megakadni, hogy ezáltal a belső csőfogót 35 a (2) kútcsőben lejebb tolni vagy feljebb húzni lehessen. A (b) zárókarmantyúk és a (c) foglalatkarikák közé, a két test célszerű kialakítása folytán keletkező (3) résekbe, váltakozva, négy darab egy-40 forma (d) fogóbetét és négy darab egyforma (e) fékezőrugó végei vannak foglalva. A (d) fogóbetétek középső része kivül recézett (7. ábra), belül pedig (7) emelkedéssel bír (3. ábra), végei felé vi-45 szont rézsút lapuló, rugalmas (9) lapokban végződik. A (e) fékezőrugó végei kampósak és kampóikkal a (c) foglalatkarikák vízszintes (4) réseibe akadnak, miáltal a felsorolt elemek hosszirányban 50 is megkötődnek, illetve egy darabbá öszszetartó kapcsolatot nyernek s így a belső csőfogót alkotják. Az (e) fékezőrugók úgy vannak alakítva, hogy rugózó hatásuknál fogva szorosan támaszkodnak a 55 (2) kútcső falához azért, mert a belső csőfogónak olyannak kell lenni, hogy a (2) kútcső bármely pontján önmagától megálljon addig, amíg az (a) karmantyút kifűzzük vagy bevezetjük a belső csőfogóba vagy a fogást változtatjuk. Ez 60 szükségessé válhat 1. a belső csőfogónak a (2) kútcsőben való letolása vagy felhúzása céljából, 2. a (2) kútcsőnek a lesüllyesztéshez való megfogására és 3. a (2) kútcsőnek a szétcsavaráshoz való 65 megfogására. A belső csőfogót a (2) kútcsőben lejjebb tolni az alsó (c) foglalatkarika belső végére ható nyomással lehet, feljebb húzni pedig a felső (c) foglalatkarika belső végére ható húzással le- 70 bet, mert az (e) fékezőrugók fékhatása így csökken, mivel húzóhatásra az (e) fékezőrugó kiegyenesedik és így nem szorul a (2) kútcső falához. Az alsó (c) foglalatkarika külső végére ható húzás, 75 valamint a felső (c) foglalatkarika külső végére ható nyomás folytán pedig az (e) fékezőrugók fékhatása nő, mert nyomó hatásra az (e) fékezőrugó kifelé hajlik és így nagyobb felületen és erősebben 80 szorul a (2) kútcső falához. Az (f) vezetőcsövek különálló segédelemek, amelyeit súrlódásmentesen illenek a (2) kútcsőbe és használatnál a (b) zárókarmantyú csavarmenetes (5) végébe vannak csa- 85 varva. A belső esőfogót, az (1) fúrószárral együtt, az (a) karmantyúk által kezelhetjük. Az (1) fúrószárat a fúrásnál is használt emelőgéppel húzzuk feljebb, vagy 90 eresztjük lejjeb. A (2) kútcsőben levő belső csőfogó és az (1) fúrószáron levő (a) karmantyúk nem láthatók, tehát érzékeléssel és a belső csőfogó méreteinek alapján — a fúrószárra tett jelek által — 05 tudjuk kezelni. A találmány szerinti eljárás foganatosítása és a találmány szerinti készülék működtetése már most a következő. A földbe szorult (2) kútcső felett a ta- 100 láliuány szerinti készülék egyik alkotó részét az (1) fúrószárat szétcsavarjuk azért, hogy a találmány szerinti készülék másik fő alkotó részét, a belső csőfogót, az (1) fúrószárra fűzhessük és a 105 (2) kútcsőbe ereszthessük. Ezután az (1) fúrószárat ismét összecsavarjuk és emelőgéppel felfelé húzzuk addig, amíg az (1) fúrószáron levő (a) karmantyú a (2) kútcsőbe helyezett, belső csőfogó alsó (c) no foglalatkarikájához nem ütközik. Ekkor a belső csőfogó — ismert — hosszméretei szerint, az (1) fúrószárra vízszintes jeleket húzunk, amelyek alapján aztán tudjuk, hogy az alsó (c) foglalatkarikához 115 ütközött (a) karmantyú feljebb húzva mikor van az alsó (c) foglalatkarika felett vagy pedig a (d) fogóbetétek (7)