107459. lajstromszámú szabadalom • Fertőtlenítő anyag

Megjelent 1933. évi MAGYAR KIRÁLY! t^cember hó 1-én, SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 107459. SZÁM. — IVh/1. OSZTÁLY. Fertőtlenítő anyag. Dr. phil. Sclioenthaii Johann Paul vegyész Berlin. A bejelentés napja 1932. évi április hó 19-ike. A találmány kényelmesen és veszélytelenül használható fertőtlenítő anyag. Az elemi jódnak bizonyos célokra kitűnően megfelelő fertőtlenítő hatását a ta-5 lálmány szerint új módon hasznosítjuk, anélkül, hogy ekközben a jód illékony, mérges és maró tulajdonságai jelentkeznének. A találmány értelmében, az önmagában 10 véve fiziológiailag erősen hatékony elemet, tartós és ártalmatlan alakba visszük át, melyből azt bármikor a legegyszerűbb módon ismét felszabadíthatjuk. Ez oly módon történik, hogy az elemi jódot 15 adszorbeáló anyagokkal elnyeletjük, vagy nem illékony kémiai vegyületét szilárd, eltüzelhető anyagokkal keverjük. Ezek a keverékek a jódot bizonyos mértékben elrejtve, inaktív állapotban tartalmazzák, 20 azonban a keverék egyszerű elégetéséivel az elemi jódot gőzalakban ismét leadják. A fertőtlenítő hatást az égési gázok magas hőmérséklete még fokozza. A fizikailag vagy kémiailag kötött jó-25 dot tartalmazó anyagot általában valamennyi tüzelőanyagként használatos szilárd anyaggal keverhetjük, aminők pl. a könnyen lobbanó anyagok, mint parafin, sztearin, szilárd alkohol, önmagukban 30 véve illékony, vagy folyékony, szerves vegyületek szilárd polimerizációs termékei. Bizonyos célokra több ily éghető anyagot egyidejűleg alkalmazhatunk a keverékben. 35 A jódot célszerűen valamely oldatából infuzóriafölddel (kovafölddel), aktív szénnel, szilikagéllel vagy egyéb adszorbeáló anyagokkal elnyeletjük és azután a tüzelőanyaggal összekeverjük. A tüzelő-40 (anyaggal vagy tüzelőanyagkeverékkel szerves vagy szervetlen jódvegyületeket is összekeverhetünk. Oly esetekben, melyekben az adszorbeáló anyag vagy maga a jódvegyület elegendő mennyiségű éghető alkatrészeket (ingredienoiákat) már 45 tartalmaz, amilyen pl. a tökéletlenül jódozott zsír, vagy valamely szerves vegyület, melyek hevítésénél éghető alkatrészek hasadnak le, különleges tüzelőfanyagok hozzákeverése felesleges. Bizo- 50 nyos körülmények között, amikor pl. a keverék jódtartalma olyan nagy, hogy az az elégést és az elemi jóddá való bomlást megnehezíti, oly anyagok hozzáadása tanácsos, melyek bomlásuknál oxigént ad- 55 nak le. Ily anyagok pl. a nitrátok, klorátok vagy peroxidok. Másrészről pedig olyan esetekben, midőn a jód magasabb oxidációs vegyület alakjában van jelen és az égési gázok redukáló ereje nem ele- 60 gendő arra, hogy az egész jódmennyiséget elemi állapotúvá változtassa, redukáló anyagok, mint pl. cinkpor, hidroszulfit hozzáadása kívánatos. Végül az elégethető anyagba a jód és jódvegyületeken 65 kívül még egyéb, az elégéskor illékony fertőtlenítő anyagokat is vihetünk. A keverék formálásához adott esetekben kötőanyagot, mint növényi nyálká,t, kollódiumot vagy más cellulózaesztert 70 keverünk. E fentebb ismertetett módon előállított keverékeket, különösen, ha adszorbeált elemi jódot használunk, könnyen olyan nagy jódtartalommal állíthatjuk elő, hogy 75 azok elégetésekor viszonylag nagy töménységű és megfelelően baktériumölő jódgőzöík keletkeznek. A tüzelőanyag és a keverék alakjának a megválasztásával a találmány értelmében különböző fokú he- 80