107439. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műanyagok gyártására alkalmas nyersanyag előállítására
december hé 1-éa. Megjelent lifü3. évi fll^Srnlin^p^^BgMj MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 107439. SZÁM. — IVh/1. OSZTÁLY. Eljárás műanyagok gyártására alkalmas nyersanyag előállítására. Dr. Vajdaffy Aladár vegyészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1931, évi október hó 30-ika. A találmány eljárás műanyag gyártá sára alkalmas oly nyersanyag előállítására, melynél aprózott, vagy őrölt növényi, vagy ásványi eredetű anyagok ra-5 gasztó, illetőleg kötőanyagaként hidratizált és ezen állapotában alkalmazott cellulóz szerepel. A növényi rostanyag, illetőleg a cellulóz hidráit cellulózzá való átalakítása a való-10 színűség szerint a cellulóznak nevezeti és (06H1005)n képlettel kifejezett nagy molekulájú vegyület-complexum vízzel való labilis kötődése révén jön létre. A tapasztalat szerint ez a hidratizálódás együtt 15 jár a nagymolekulájú cellulóza bizonyos fogú bomlásával (lebontásával), melyet az bizonyít, hogy a hidratizált cellulóz beszáradása vagy beszárítása után — bár az a kémiai analízis alapján az eredeti cellu-20 lózzal teljesen megegyező összetételt, mutat — úgy kémiai, mint fizikai tulajdonságaiban attól sokban eltérő magatartást tanúsít. Mindezideig azonban igen kevés figyelemben részesült az a jelen esetben 25 jellemző, nagyfontosságú tény, hogy a frissen készített hidratizált cellulóz s az egyszer már beszárított és újból megnedvesített hidratizált cellulóz viselkedése között igen lényeges eltérések mutatkoz-30 nak. így pl. a frissen készített vV.es hidratizált cellulóz kocsonyás anyag, mely anélkül, hogy az általánosan ismert ragasztószerek (mint enyv, casein, gumi arab., keményítő) ragadós tulajdonságait. 85 mutatná, mint kötőanyag kitűnően beválik, míg az egyszer már beszárított hidratizált cellulóz, bármeddig áztatjuk ís vízben, nem válik többé nyálkássá, nem lesz többé kötőanyagként alkalmas, hacsak azt 40 ismét nem hidnatizáljuk, bár ez esetben a cellulózból kapott első hidratizálási termékkel ez a cellulóz nem teljesen azonos, mert a hidratizálásnál a cellulóz molekulája is bomlást szenved. A hidratizált cellulóz létezése tehát fel- 45 tétlenül bizony os mennyiségű kémiailag között víz jelenlététől függ. Vizsgálataink szerint az a határ, melynél a hidratizált cellulóz léte már megszűnik, a különböző növényekből származó hidratizált celluló- 50 zok szerint némileg ingadozó, de nagyjából 19—24% vízmennyiségek között változik. Következőleg csak az a hidratizált cellulóz felel meg kötőanyagként, melynek nedvességtartalma, az előállítástól u 55 felhasználásig számítva, nem sülyedt 24% alá. A találmány szerinti, műanyagok gyártására alkalmas hidratizált cellulózt gyakorlatilag vagy úgy állítjuk elő, hogy a 60 különben is nyersanyagként alkalmazott aprított növényi anyagok cellulózját alakítjuk át részben hidráit cellulózzá (tekintet, nélkül a növényben foglalt ú. n. inkrusztáló anyagokra) és a még szüksé- 65 gelt töltőanyagok hozzáadása után öntjük, préseljük, formáljuk, stb. a kívánt tárgyakat, avagy külön állítjuk elő a hidratizált cellulózt valamely növény cellulózjából s ebből adagoljuk a szükséges 70 mennyiségeket még vizes állapotukban az aprított növényi-, illetőleg a más egyéb különböző töltőanyagokhoz. Bár a cellulóz hidratizálására számos mód áll rendelkezésünkre, nagy mennyi- 75 sógek termelésénél természetesen a legolcsóbb ós legegyszerűbb két lehetőség között fogunk válogatni; az egyik a mechanikai, illetőleg csak látszólagosan mechanikai, a másik a kémiai úton való hidra- 80
