107416. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és bejárási nehézségek leküzdésére bronz vörösöntvény és öntöttvas csapágyaknál vagy más oly csapágyaknál, melyek a tengelyhez rosszul igazodnak

Megjelent 1933. évi (^cetnber hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIEÓSÍG SZABADALMI LEIRAS 107416. SZÁM. — Ve/l. OSZTÁLY. Eljárás a bejárási nehézségek leküzdésére bronz vörösöntvény és öntöttvas csapágyaknál vagy más oly csapágyaknál, melyek a tengelyhez rosszul igazodnak. Eisen und Stahlwerk Peyingliaus cég Egge és Nagel Albert mérnök Göttiiigen. A bejelentés napja 1932. évi január hó 21-ike. Németországi elsőbbsége 1931. évi január hó 22-ike. Már évek óta a megkísérelt probléma az, hogy a lágy csapágyfémekről a kopásállóbb bronzokra térjenek át. Ez az áttérés kisebb fajlagos terhelésű csapágyak-5 nál részben sikerült is, azonban nagy fajlagos terhelésű csapágyaknál annyiban nag'y nehézségekbe ütközött, amennyiben a bronzok, nagyobb keménységűek és csekélyebb kopásuk folytán, a lágy csapágy-10 fémekkel ellentétben, a tengelyhez roszszul igazodnak. Ezzel a csapágy egyes pontjain igen nagy fajlagos nyomások következnek be, melyek igen gyorsan vezethetnek melegen-futásokhoz. Minthogy 15 már most a közönséges bronzoknak (ill. vörösöntvénynek) nagy terhelésű csapágyaknál való alkalmazása nem sikerült, ólombronzok alkalmazását kísérelték meg. Azonban ezek sem jártak a kívánt siker-20 rel, mert ez anyagoknál előbb mindig nehéz előmunkálatra van szükség, hogy a bronz-csapágyak bejárását megkönnyítsék. E munkatöbblet a csapágyaknak a tengelyhez való igazításából (utánkapa-25 rásból) áll. Azonban az eredmény a csapágyaknak a járás előtti leggondosabb megmunkálása ellenére, még nagyértékű különleges bronzoknál (leginkább ólomtartalmú és más, különböző hozagokat 30 tartalmazó bronzoknál) sem volt biztos. Ez abban leli magyarázatát, hogy a tengelynek és a csapágynak teher alatti áthajlása következtében a csapágynak a tengelyen egészen más felfekvése van, 35 mint a járás előtti utánkapiarásnál. Néhány, egészen nagyértékű bronznál a nagyterhelésű csapágyak kellő bejárása, a tengelyhez való gondos beigazítás és szűk olajozó hézag esetén még lehetséges volna; azonban a technika mai állásánál 40 igen kívánatos éppen annak a feltételnek teljesítése, hogy a tengely és a csapágycsészefurat átmérői között nagy olajozóhézagkülönbség legyen, mert csak ez teszi lehetővé az ú. n. kicserélő üzemet. A ki 45 cserélőüzem a csapágycsészék kiviteli alakjainak számát egy megengedhető minimumra csökkenti, ami a csapágycsészéknek központi helyen való sorozatos előállítását, valamint kedvezőbb raktáro- 50 zást és fenntartást tesz lehetővé és a beépítési költségeket is igen jelentékenyen csökkenti. Vasúti kocsik csapágyainál a kicserélő üzem eléggé nagy olajhozóhézag megengedése nélkül el nem képzelhető, 55 még pedig tekintettel arra, hogy a szabványos 20 tonnás kocsik csapágycsészeíajtájával kapcsolatban az üzemben 115— 108 mm között ingadozó tengelycsapátmérők fordulnak elő. A kísérletek azt ered- 60' ményezték, hogy a csapágycsésze és a tengelycsap közötti nagyobb átmérőkülönbségek ez eljárás segélyével a bronzoknál stb. éppen úgy legyőzhetők, mint a szűkebb értelemben vett képlékeny 65 csapágyfémeknél, anélkül, hogy a csapágycsészéket a számos használati helyen a tengelycsapátmérőre leesztergályozni és utánkaparni kellene. Az ezzel elért haladást annál inkább kell nagyra értékelni, 70 mert — úgy, mint eddigelé a lágy csapágyfémeknél — lehetővé fog válni az, hogy