107405. lajstromszámú szabadalom • Fapadlószerkezet és hozzávaló kapcsok
december hó 1-én, Megjelent 1933. évinHHBMÉÉÉ MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 107405. SZÁM. — VHI/C. OSZTÁLY. Fapadlószerkezet és hozzávaló kapcsok. Hajós Marcel gyáros Újpest és Klein Henrik gyárigazgató Pesterzsébet. A bejelentés napja 1932. évi május hó 2-ika. A szokásos fapadlók elemei (hajópadló deszkái, amerikai padló vagy parketta ikeményfa-lapjai) leszegezéssel vannak megerősítve és szádolás (l'éc és horony) 5 révén kapcsolódnak egymással. A kapcsolás és leszegezés elterjedt módja, parkettával kapcsolatban, a csatolt rajz 1. ábráján, keresztmetszetben látható, mely szerint minden egyes (a) parkettalapnak, 10 egyik hosszoldalán, (b) hornya, másik hosszoldalán pedig (c) léce vagy bordája van, aholis két-két szomszédos (a) lapnak a (b, c) részek révén való összekapcsolása előtt az egyik (a) lap (b) hornyának fene-15 kén (d) szeget vernek a parketta alatti puhafa- vagy vakpadlóba. A (d) szeg teljes beverése után a szomszédos lapot hozzácsatolják, azután az utóbbit szegezik le és így tovább. 20 A padlómegerősítés e módja számos hátránnyal jár, melyek mind annak tulajdoníthatók, hogy magukat a falapokat szegezik le, vagyis a szegek a fia anyagán, különösen a (b) hornyon járnak át. E sze-25 gezés a fa anyagát gyakran súlyosan rongálja, elannyira, hogy a lapok egyes részei, különösen a (b) horony alatti rész letöredezik vagy legalább is megreped, de úgyszólván minden esetben szálkák kelet-30 keznek, amelyek a burkolandó felületen vagy a lapok között összegyűlnek, illetve az egymáshoz csúsztatandó lapok a hulladékokat, mint szemetet söprik, továbbá a (d) szeg igen gyakran csomóra talál, ami-85 kor is a szeg elgörbül, az elgörbült szeget pedig a munkások bennhagyják, ami az összerakást még inkább megnehezíti. Általában az eddigi, ily padlószerkezetek pontatlanok, hézagokat, egyenetlenségeket mutatnak és így ú. n. „előállások", (többé- í> kevésbé kidomborodó egyenetlenségek) létesülnek, melyek miatt a padlót, mindjárt az összerakása után és később is, ismételten, meglehetősen nagymérvű gyalulásnak kell alávetni hogy a lapok szintben 45 maradjanak. Végül a megerősítés e módja nem ellensúlyozza a fa vetemedését és így a lapok esetleges görbüléseinél egyes szomszédos lapok összekapcsolása nem sikerül, vagy csak tökéletlenül foganato- 50 sítható, ami a padló lerakását nagymértékben hátráltatja is. A találmány, mely mindé hátrányokat teljesen kiküszöböli, az eddigi padlószerkezetektől már az alapelv tekintetében is, 55 nevezetesen abban különbözik, hogy magukat a padlólapokat egyáltalán nem szegezzük, hanem az egyes lapok közé külön kapcsokat, célszerűen fémkapcsokat iktatunk és csakis ezeket szegezzük le. A lapok 60 megerősítésének feladatát tehát a fémkapcsok veszik át, amelyek egyszersmind a szomszédos lapok összekapcsolását is közvetítik. A találmány szerinti kapcsok révén 65 mintegy „vértezett" vagy fémbeitiétes padlószerkezet létesül, mely az eddigieknél sokkal merevebb, szilárdabb és jóval nagyobb élettartamú. A padló tehát már az utóbbi okból is gazdaságosabb, de az eddi- 70 gieknél, a külön kapcsok alkalmazása ellenére, összehasonlíthatatlanul olcsóbbá válik ama körülmény folytán, hogy miután a falapoklat többé egyáltalán nem kell szegezni, jóval kisebb, pl. az eddigi 75 25—30 mm vastagság helyett, 15 mm vastagságú lapoklkal is beérjük, tehát faanyagban legalább is 40% megtakarítást
