107367. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rozsdamentes acélból való tárgyak forrasztására

Jtcember hó l-én. Megjelent 1933. évi MHHHHHHM MASYAR KIRÁLYI S^Hft SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101367. SZÁM. — XVI/d. OSZTÁLY. Eljárás rozsdamentes acélból való tárgyak forrasztására. Horváth István Wipla fog-technikai és műszerészi laboratórium Budapest. A bejelentés napja 1932. évi január hó 30-ika. Rozsdamentes acélból való tárgyakat, nevezetesen fogpótlások (u. m. koronák, hidak, protezisek és ezek elemei, pl. kapcsok, kengyelek, csapok, stb.) alkatrészeit eddigelé majd-5 nem mindig csak villamos ponthegesztéssel egyesítették egymással. Különösen fogpótlásoknál azonban a munkadarabok különleges alakjai miatt a villamos ponthegesztést nem minden esetben lehetett alkalmazni. 10 Próbálták továbbá pl. az említett fogpótlások alkatrészeit forrasztással egyesíteni, mikor forrasztó-anyagként ezüstrézötvözetet vagy valamely májs, nem nemes fém anyagot, ill. ötvözetet használtak. Ezek a forrasztó-15 anyagok azonban vagy más színűek voltak, mint a forrasztandó anyag és így a munka nem volt tetszetős, vagy az emberi szájban a nyál okozta kémiai hatásokra oxidálódtak, azaz megfeketedtek. 30 Próbáltak végül forrasztóanyagként aranyat alkalmazni, de ekkor a forrasztás nem sikerült. A találmány szerinti forrasztóeljárás mindezen hátrányokat kiküszöböli; így töb?5 bek között lehetővé teszi a forrasztást, bármilyen alakú is a munkadarab; a forrasztási hely a forrasztással egyesített részektől szíriben nem üt el és vegyi hatásokra (pl. a szájban) nem oxidálódik. 30 A találmány szerinti forrasztóeljárás jellemzője az, hogy forrasztóanyagként fehéraranyat használunk. A fehérarany, mint ismeretes, színaranynak pl. palladiummal vagy /és nikkellel való ötvözete, nem oxidálódik, 35 vegyi behatásokra sem,, azaz saválló. A fehérarany a rozsdamentes acéllal egyező színárnyalatú, úgy hogy a forrasztás helye a forrasztással egyesített részek többi helyétől nem üt el. Különösen előnyös az eljárás fogpótlások alkatrészeinek az egyesítésére, mert ÍO a fehérarany savállósága folytán a forrasztási helyek nem fognak — mint eddigelé — oxidálódni, azaz megfeketedni. Célszerűen járunk el, ha forrasztóanyagként nikkellel ötvözött fehéraranyat, vagyis 45 oly fehéraranyat alkalmazunk, amely színaranynak nikkellel való ötvözete, mert ez a rozsdamentes acéllal inkább vegyi rokonságban áll ós így hevítéskor vele könnyen egyesül. 50 A rozsdamentes acélból való tárgyak forrasztásakor történő felhevítésnél fellépő oxidáció megakadályozására ismeretes forrasztópor a közönséges borax. Sokkal jobb eredményt érünk el azonban, ha forrasztó- 55 porként a találmány szerint borax és bórsav keverékét (pl. 30% bórsav és 70% borax) alkalmazzuk. A hatást még fokozhatjuk, ha a forrasztóporhoz valamely redukálóanyagot, pl. a kereskedelemben „Grriesogen" néven 60 ismeretes olvasztószert adunk kis mennyiségben. A forrasztás technikájára vonatkozólag annyit jegyzünk meg, hogy oxigénnel táplált szurólánggal dolgozunk, de oxigénfölösleg 65 nélkül; csak éppen annyi oxigént adunk a gázlánghoz, hogy szúróláng keletkezzék, de a láng ne oxidáljon; továbbá a forrasztást igen gyorsan (pl. normális fogkoronánál körülbelül 5 mp.) kell elvégezni. 70 Ha 0 felhasznált rozsdamentes acél szerkezete ausztenites, akkor, mivel tudvalevőleg az ausztenites szerkezet 500—800° 0 között veszendőbe megy, forrasztóanyagként csak oly fehéraranyat lehet használni, amely vagy 75 500°-on alul vagy 800°-on felül olvad. Ily