107326. lajstromszámú szabadalom • Diatermiás elektróda

december hó 1-én. Megjelent 1933. évii MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 107326. SZÁM. — VII/c. OSZTÁLY. Diatermiás elektróda. Dr. Márkus Ervin orvos Budapest. A bejelentés napja 1932. évi április hó 23-ika. A diatermia (nagyfeszültségű, nagyfrekvenciájú áram) tudvalevőleg sikeresen alkalmazható egyrészt a gyógyászatban (ízületi bántalmak, daganatcjk, elégte-5 len vérellátás okozta bántalmak, pl. fagyás, bőrpetyhüdtség stb. vagy gyulladásos jelenségek stb. kezelésére), másrészt a kozmetikában. Az egyik elektróda a ikezelendő felü-10 létre, a másik elektróda (ellenelektróda) pedig rendesen a kezelt személy kevéssé tagolt testrészére, pl. hátához illesztendő. Elektróda gyanánt eddig rendszerint hajlékony ólomlemez volt alkalmazásban, 15 ami nem tagolt felületen, pl. a háton, mellen, karon, vállon, könyökön, lábszáron, térden, bokán, combon használható is; erősen tagolt felületen, pl. arcon, orron, fülön, állon, nyakon azonban nem felel meg, 20 mert egyrészt piszkít, másrészt nem simul jól a kezelendő felület domborulataihoz, völgyeihez, barázdáihoz, ráncaihoz. Javaslatba hozfa|k ugyan már olyan álarcokat, amelyeknek anyaga áramvezető, 25 azonban ez sem megfelelő, mivel egyrészt előállítása körülményes és költséges, másrészt a kezelendő testrészre nagy súlyánál fogva kellemetlen nyomást gyakorol, harmadrészt pedig — különösen nagy felületű 30 testrészre, pl. arcra való alkalmazásánál — az ellenelektródához közelebb fekvő felületrészei erősebben melegednek fel, mint az ellenelektródától távolabb eső felületrészei és így a ikezelendő arc (vagy egyéb 35 testrész) egyes darabjai nem részesülnek egyenletes, illetve az orvos megítélése szerint szükséges, egymástól eltérő felmelegedésben, míg ugyanis az egyik felületrész csak gyenge melegedést érez, sőt esei-40 íeg semmi melegség sem jelentkezik rajta. 45 50 addig a másikon kibírhatatlan forróság Léphet f el. Ez pedig nemcsak (kellemetlen, hanem a kezelés sikerére is hátrányos, mivel az orvos befolyásától és szabályozhatóságától teljesen független. Találmányom lényege most máj abban áll, hogy a kezelendő tagolt felületről tetszőleges nem-vezető anyagból készült és a kezelendő testrészre illesztendő elektródahordozó (röviden hordozó) álarcnak a testtel érintkező felületét vezető anyagból, pl. fémből való bevonattal borítom, a bevonatot a hordozó (külső felületére is kivezetem és hogy — ha a kezelendő felület nagy — a hordozónak ezt a bevonatát szigetelő 55 csíkokkal több mezőre osztom; az egyes mezőket pedig külön-külön vezetékkapocscsal látom el. A csatolt rajz találmányomat példaképem kiviteli alakokban tünteti fel; az 1. ábra félarcra borított álarcot, a 2. ábra nyakra és állra simuló hordozót, a 3. ábra homlokra és felső arcra boruló álarcot, a 4. ábra orr kezelésére való osztott hordozót, az 5. ábra fül kezeléséhez al|kalmas osztatlan hordozót mutat, a 6. ábrán pedig félarchoz alkalmas álarc 70 belső nézete, illetőleg metszete látható, míg a 7. és 8. ábra ismert kábelelosztónak, illetőleg a kábel ismert ólomlemez-csiptetőjének távlati képe, végül a 75 9. ábra a találmánybeli elektróda (álarc) alkalmazását szemlélteti. A Ikezelendő arcról (illetőleg más testrészről) ismert módon tetszőleges nemvezető (m) anyagból (a) hordozót készí- 80 60 65