107321. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aluminium- vagy aluminiumötvözet-tárgyakon színes vagy színes és korrozioálló bevonat előállítására

— 2 — D) példa. Az oxidbevonatú alumíniumötvözet-tár­gyat kb. 15 percig 5%-os íoszforwolfram­savoldatba merítettük. A tárgyat azután 5 alaposan megmostuk, majd ragyogó vörös szín előállítására kb. 15 percig 1%-os safranin T-oldatba merítettük. * * * A fentiekben ismertetett új eljárás foko-10 zatainak megvalósításánál azt tapasztal­tuk, hogy azoknak az oldatoknak a kon­centrációja, melyekbe az oxidbevonatos fé­met merítjük, nem döntő tényező és hogy a felhaisznált oldható vegyületekből alig 15 1%-ot tartalmazó oldatok vagy az oldható vegyületekkel teljesen telített oldatok egyaránt létrehozhatják a kívánt színeket. Célszerű azonban koncentrált oldatokat használni. Megfigyeltük ugyanis, hogy 20 koncentráltabb oldatokban az oxidbevo­natai fém oxidbevonata gyorsabban adszor­beálja az oldatot, mint higított oldatok­ban. Azit találtuk továbbá, hogy az olda­toknak az oxidbevonatú fém beléjük helye-25 zósekor uralkodó hőmérséklete nem döntő tényező és hogy kielégítő színeket kapha­tunk, akár meleg, akár hideg az oldat. Ámbár a találmány alumínium- és alu­míniumötvözet-tárgyak színezésénél rend-30 kívül hasznos, az ily módoin előállított tárgy korrozióval szemben sok esetben ellenállóbb, mint a kezeletlen oxidbevo­natú fém. Ez különösen arra az esetre áll, amikor az oxidbevonatban kromátiónt tar-35 talmazó oldhatatlan, szervetlen vegyületet csapunk ki. A kromát korroziógátló ha­tása összegeződik az eredeti oxidbevonat védő hatásával, aminek eredményeképen a bevont és színezett tárgy igen ellen-40 állóvá válik korrozív hatóanyagokkal szemben. Ez akkor is érvényes, ha oldhatatlan fémoxidokat csapunk ki az oxidbevonat­ban, minthogy azok a bevonatnak bizo-45 nyos korrózióálló tulajdonságokat kölcsö­nöznek. Bizonyos festékeket, melyek a legtöbb oldószerben oldhatatlanok vagy csak nehe­zen oldhatók, szintén kicsaphatunk a po-50 rózus, adszorbens oxidbevonartban. ha eb­ben egymásután két vagy több olyan ve­gyület oldatait adszorbeáltatjuk, melyek reakciójukkal az oldhatatlan festéket léte­sítik, minek folytán nagy állandóságú szi-55 nes bevonatokat kaphatunk. Így pl. a diazofestékeket, valamint egyes u. n. csávafestékeket és leukobázisvegyületek oxidálásával kapható festékeket, pl. bizo­nyos trifenilmetán-festékeket csapatha­tunk ki ezzel a módszerrel. Pl. paravöröst, 60 mely vízben lényegileg oldhatatlan diazo­festék, kicsaphatunk úgy, hogy abszorbens bevonatot diazotált paranitroanilin vagy benzolnitroazoklorid vizes oldatával ós naftol (coupling) oldatával kezeljük. E 65 szín előállítására a diazotált oldatot a szo­kásos módon állítjuk elő azzal, hogy para­nitroanilin előnyösen kb. 10%-os oldatát sósavval hozzuk össze, hogy hidroklorid képződjék, azután az oldatot nátrium- 70 nitráttal hozzuk össze kb. 5—10 C° hőmér­sékleten, mire a diazovegyület keletkezik. A színezendő tárgyat a hideg diazotált oldatba merítjük, mely az oxidbevonatban és ennek felületén adszorbeálódik. A tár- 75 gyat ezután {inaitól olyan lúgos oldatába merítjük, mely kb. h% (3-naftolt tartalmaz. Ez az oldat is adszorbeálódik az oxid­bevonatban és ennek felületén, az elsőnek adszorbeált oldattal pedig olyan reakcióba 80 lép, hogy a paravörös néven ismert ra­gyogó vörös színű vegyület csapódik ki. Az a sorrend, melyben az illető reakció­oldatok adszorbeálódnak a bevonatban, nem döntő fontosságú, ámbár általában 85 előnyösebb először a diazotált paranitro­anilinoldatot adszorbeáltatni. Általában előnyös ezenkívül az oxidbevonatot elő­ször valamely esávázószerrel, pl. foszfor­wolfransavval vagy csersavval maratni, 90 ámbár kellő feltételek mellett kielégítő eredményt érhetünk el csávázószer nél­kül is. Szabadalmi igények: 1. Eljárás alumínium- vagy alumínium- 95 ötvözet-tárgyak adszorbens oxidbevo- , natú felületeinek kezelésére, melyre jellemző, hogy az adszorbens oxidbe­vonatú felületeket egymás után olyan! oldatokkal kezeljük, melyek az emlí- 100 tett bevonatban akként lépnek reak­cióba, hogy színes, vagy színes és kor­rozzióálló bevonatot kapunk. 2. Az 1. alatt igényelt eljárás foganatosí­tási módja, melyre jellemző, hogy szí- 105 nes, vagy színes és korrózióálló bevo­nat előállításáig és oxidbevonatban cserebontással oldhatatlan, szervetlen vegyületet csapunk ki. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt eljárás foga- 110 natosítási módja, melyre jellemző, hogy az oxidbevonatot egymás után olyan oldható vegyületek oldataival kezeljük, melyek az oxidbevonatot tar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom