107321. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aluminium- vagy aluminiumötvözet-tárgyakon színes vagy színes és korrozioálló bevonat előállítására

(AgaCi^Oj), rézferrocianid (CusFe[CN]o) vagy ólomszulfid (PbS) csapódik ki az oxidbevonatban. A 2. példában uranilferrocianid csapódik ki, mely vörös színű 5 bevonatot képez. A 3. példában kadmiumszulfid, ólomkromát, cinkkromát, illetve báriumkromát csapódik ki az oxidbevonatban és a sárga különböző árnyalatait adja. A 4. példában ólomszulfát, illetve 10 ólomarzenit csapódik ki az oxidbevonatban és fehér szín keletkezik. Az 5. példában kobaltszulfid, illetve nikkelszulfid csapódik ki az oxidbevonatban, mely oz alumíniumon és ötvözetein fekete felületet lé-15 tesít. A 6. példában ferriferrocianid, illetve ferroferricianid csapódik ki az oxidbevonatban és különböző kék árnyalatokat ad. A 7. példában antimonszulfid csapódik ki az oxidbevonatban és narancssárga színt 20 kölcsönöz az alumíniumnak vagy ötvözeteinek. A 8. példában a kupriarzenit-csapadék az oxidbevonatot az alumíniumon és ötvözetein zöldre színezi. A fenti példákban és minden olyan esetben, mikor a ta-25 lálmány szerint oldhatatlan, szervetlen vegyületet csapunk ki oxidbevonatú alumínium- vagy alumíniumötvözet-tárgyak oxidbevonatában, a létesített szín mélységét és intenzitását a kezelésnek különböző gO oldható vegyületakkel végzett megismétlésével növelhetjük. így pl. a 8. példában a világoszöld színt, melyet az oxidbevonatú alumíniumra vagy alumíniumötvözetre oly módon vittünk fel, hogy a fémet 35 először rézszulfátba, azután nátriumarzenitbe merítettük, mélyebbé és intenzívebbé telhetjük azzal, hogy az oxidbevonatú színes fémet ismét bemerítjük először rézszulfátba- azután nátriumarzenitbe. 40 Fémoxidok bevitele az előzetesen képezett oxidbevonatba szintén két lépésben történik. Az első lépés abból áll, hogy az oxidbevonatú fémnek felületét érintkezésbe hozzuk a kívánt fémoxid fémionját old-45 ható vegyület alakjában tartalmazó oldattal. Az oxidbevonatú fémet elegendő ideig tartjuk érintkezésben az oldattal, hogy lehetővé váljék az oldat abszorbeálása az o~idbevonatban vagy ennek felületén. A 50 második lépés abból áll. hogy az oldható fémsóval impregnált, oxidbevonatú fémet második oldattal hozzuk érintkezésbe, mely a kívánt oldhatatlan fémoxid vagy hidratált oxid létesítése végett az oldható fém-55 só oxidálására képes. Az oldhatatlan fémoxid ekként lerakódik az alumíniumfém oxidbevonatában és ennek felületén, miáltal abban lényegileg állandó színt létesít. Az alumíniumnak oxidbevonatában elő- 60 állított, jellegzetes színű fémoxidok különleges előállítási példájaként az oxidbevonatú fémet először valamely oldható ólomsó, pl. acetát vagy nitrát oldatába meríthetjük, azután oxidálószer, pl. káliumper- 65 inanganát vagy valamely hipoklorit oldatával vagy klóros vízzel vagy bármely alkalmas oxidálószerrel kezelhetjük. Az ólomacetátoldat bármely kívánt koncentrációjú lehet, de előnyös olyan oldatokat 70 használni, melyek mintegy 20%-ig terjedő mennyiségben tartalmaznak ólomacetátot. Oxidálószerként előnyösen 5—10%-os káliumpermanganátoldatot használunk kb. 70 C° hőmérsékleten. Ezeknek a hatóanya- 75 goknak vegyítésével nagy mértékben korrózióálló barna bevonatot kaptunk. A bevonat színárnyalatát módosíthatjuk a benne kicsapódott ólomoxid mennyiségének, vagyis az oxidbevonat első kezelésére 80 használt odható ólomsó oldata koncentrációjának változtatásával. A permanganát használata szintén befolyással van a létesített bevonat színárnyalatára, talán azért, mert az oldahatatlan ólomoxiddal együtt 85 mangánoxid is rakódik le. Igen sötét barnától fekete színekig kobaltoxidokat használhatunk színező anyagként. E színek előállítására az oxidbevonatú alumíniumot valamely oldható lco- 90 baltsóból, pl. acetát, nitrát, szulfát vagy kloridból egészen 20%-ig terjedő mennyiséget tartalmazó oldattal kezeljük, majd az impregnált oxidbevonatot kb. 70 C° hőmérsékleten valamely oxidálószer olda- 95 tával hozzuk össze. Itt is előnyös oxidálószerként káliumpermanganát 5—10%-os oldatát használni, ámbár más oxidálószerek oldatai is alkalmazhatók. Azt találtuk, hogy ha alumíniumon íoo vagy alumíniumötvözeteken vegyi úton bizonyos oxidbevonatokat létesítünk és a bevont fémet ezután festési műveletnek vetjük alá. bizonyos festékek a bevonatban adszorbeálódnak és ezzel a fémnek a 105 .felhasznált festőanyag jellegzetes színét kölcsönzik. Az előbbi megfigyelések azonban azt is mutatták, hogy az általában festékként ismert és színező anyag gyanánt használt no szerves vegyületeknek nem mindegyike nyújtja a kívánt eredményt és hogy amennyiben a bevont fémet bázikus szerves festék oldatával kezeljük, a festék nem adszorbeálódik szelektív módon a be- 115 vonatban és ezért a fém nem színeződik. A bázikus szerves festékek ragyogó és jellegzetes színe miatt kívánatos olyan cl-