107298. lajstromszámú szabadalom • Önműködő sínlefogó készülék
december hó l-én. Megjelent 1933. évi len. MAGYAR KIRÁLY! SZABADALMI BTRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 107298. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Önműködő sínleiogó készülék. Szunyogh György géplakatos-segéd Budapest. A bejelentés napja 1932. évi május hó 28-ika. A találmány olyan önműködő sínlefogó készülék, mely síneknek az aljzaton, pl. talpfán, vasaljzaton vagy betonaljzaton való megerősítésére alkalmas és előnye az 5 eddig ismert szerkezetekkel szemben az, hogy a pályán, a sínek felerősítésekor, igen kevés szerelési munkát tesz szükségessé és mindamellett megbízható, önműködően megfeszülő sínmegerősítést biz-10 tosít. A találmány szerinti készülék, lényegileg, öntöttvas vagy acélöntvény alaplapból áll, melynek — egyik szélén — felfelé nyúló orra van, mely alá a síntalp egyik 15 felének vége illeszkedhet. Ez orral szemben az alaplemeznek prizmatikus vezetéke van, melybe a síntalp másik felére illeszkedő lefogótuskó elcsúsztathatóan illeszkedik. Ez a lefogótuskó olyan harántirá-20 nyú kivágással van ellátva, melybe ék illeszkedik és ez ék keskenyebbik végébe a talplemezhez állíthatóan erősített húzórugó kapcsolódik, mely a vezetékrész megfelelő kivágásának fekvő éket kifelé húzva, 25 a tuskót erősen a síntalphoz szorítja. Az ék felső lapja, célszerűen, kilincsmüszerű fogazással van ellátva, melybe rugóhatás alatt álló, fogazott rögzítőszerv kapcsolódhat és az ék lazulását megakadá-80 lyozza. A találmány szerinti készüléket, szerelésével együtt, egy példaképem foganatosítási alakjában, az alantiiakban részletesen ismertetem a csatolt rajzzal kapesolat-35 ban, melyen az 1. ábra a készülék elölnézete, a 2. ábra felülnézete, a. 3. ábra pedig oldalnézete. Az (A) sín lefogására való készülék célszerűen öntöttvasból vagy acélöntvényből 40 való (B) alaplapját a (B1 , B2 , B3 ) furatokon áthaladó csavarokkal vagy sínszögekkel erősíthetjük a talpfára, esetleg még ennek lefektetése előtt is. Szereléskor a (B) alaplemez (C) orra alá helyezzük a sín 45 talpának egyik felét és ezután, a 2. ábrán nyíllal jelzett irányban, az alaplemez megfelelő vezetékébe helyezzük a (D) leszorítótuskót. Ezután oldalról az (E) éket helyezzük az alaplemez vezetékrészének 50 (N) kivágásába, mikor is az a (D) tuskó kivágásán nyúlik keresztül. Az (E) ék túloldalon kinyúló végén lévő (R) lyukba az (L) rugót akasztjuk és e rugót az (F) haránttartóba a rajz szerinti módon kapcso- 55 lódó, másik végének a (G) csavarorsókra csavart (M) anyák segélyével történő meghúzásával megfeszítjük, mikor is a (D) tuskó az (A) síntalpat erősen megszorítja, mit esetleg az (E) ék szélesebb vé 60 gére mért, néhány kalapácsütéssel is elősegíthetünk. Az (E) ék felső lapja a 3. ábrán látható fogazással lévén ellátva, e fogazáshoz szoruló (0) körmöskilincs, melyet a (J) anya által leszorított (K) spirál- 65 rugó szőrit az (E) éknek, az éket a visszatolódásban megakadályozza, utánaállíiaskor ellenben, furattal ellátott (I) nyúlványa útján, mely a (J) anya központi furatán halad át, ez a szerv az anya kicsava- 70 rása nélkül is megemelhető. Ha az (L) rugó által foganatosított önműködő utánállítást húzórugó helyett nyomórugóval óhajtjuk végezni, akkor a (G) csavarorsókat az (E) ék szélesebbik ol- 75 dalán csavarjuk a (B) alaplemezbe és a nyomórugót az (F) haránttartó és az (E) ék szélesebb vége között rendezzük el.
