107254. lajstromszámú szabadalom • Palackzár szénsavtartalmú italok befogadására
december hó 1-éa. Megjelent 1933. é\aül|lll!IHMIPRMi MAGYAR KIRÁLYI tM^H® SZABADALMI BIRÓSÁ6 szabadalmi leírás 107254. SZÁM. — XVIII/d. OSZTÁLY. Palackzár szénsavtartalmú italok befogadására való palackokhoz. Németh Ferenc géplakatos Pestszentlőrinc. A bejelentés napja 1932. évi október hó 3-ika. A szénsavtartalmú italok befogadására való palackok használatos zárai két csoportba oszthatók, a szifonnélküli és a szifonos palackzárak csoportjába. 5 Az egyszerű parafadugók szerepéhez hasonló szerepű, gumigyűrűvel tömítő, szifonnélküli palackzárakat rendesen drótok kapcsolják a palackhoz. Az időnként elkerülhetetlenül cserélendő tömítőgyűrűk vastag-10 sága rendszerint nem egyforma, már pedig az első izben használt gyűrűknél vékonyabb gyűrűk felszerelése esetén a meghatározott hosszúságú kapcsolódrótok szorítása nem elégséges a kellő tömítés biztosítására, a vas-15 tagabb gyűrűk viszont a drótokat túlfeszítik, úgy, hogy ezek idővel elszakadnak. További hátránya az ilyenfajta palackzáraknak, hogy nem záródnak önműködően és így az esetleg nyitva hagyott palackban 20 levő italból oly mennyiségű szénsav illanhat el, hogy az ital élvezhetetlenné válik. Az ismert szifonos palackzárak a szifonnélküli zárak egyes hátrányait kiküszöbölik ugyan, azonban a szokásos felerősítésüknél 25 alkalmazott csavarmenetes félgyűrűk nincsenek sem a palackhoz, sem pedig az ú. n. szifonfejhez erősítve és ezért pl. a palack belső tisztítása alkalmával, amikor is a szifonfej leszerelendő, könnyen elvesznek. 30 Ezenfelül ezek a félgyűrűk csak e célra kialakított és megfelelő méretű palackra való felerősítést teszik lehetővé. További hátrányuk ezeknek a szifonfejeknek, hogy a palack töltésekor nem nyílnak önműködően, 35 hanem a nyitó kar a töltés ideje alatt állandóan lenyomva tartandó. A találmány ezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölésére irányul. A találmány szerinti palackzár két rész-40 bői áll. Az alsó rész állandóan a palackhoz erősített foglalat, amelyhez a felső rész csavarmenettel kapcsolódik. A foglalat oldhatatlanul kapcsolódik a palackhoz, pl. a ráhelyezés után összeforrasztott fémszalag útján, stb., ami az elkallódást. vagy a más -í& méretű palackokra való rápróbálgatást megakadályozza. A felső rész a foglalatba való becsavarásakor egyszersmint a tömítőgyűrűt is a palack szájához szorítja. 50 A felső rész lényeges része a kézikarral tengelye irányában eltolható, a folyadékot be-, illetve kivezető cső, melynek alsó végén van a záróelem, a zárást eszközlő felülettel. Ha a kézikart nem működtetjük, a csövet 55 rugó tartja a zárási helyzetben. A kézikar lenyomásakor a cső elmozdul és az alsó részén levő, zárást végző felület az ülésétől eltávolodik. Ily helyzetben a cső belső tere a palack belső terével közlekedik és a folya- 60 dék kiönthető. A palack töltésekor a rugó ellenében a túlnyomás tolja el a csövet és nyit, anélkül, hogy a kézikarra nyomást kellene kifejteni. Felszerelhető a palackzár olyan szerkezet- 65 tel is, pl. önsúlyának hatására, helyzetét a palackhoz képest változtató elemmel, amely a palack állóhelyzetében a nyitást és ezzel a folyadék felett meggyülemlő szénsav kiszabadulását megakadályozza, a palack meg- 70 döntött helyzetében viszont a nyitást lehetővé teszi. A rajz a találmány példaképem kiviteli alakjait tünteti fel. Az 1. ábra a palackzár függőleges metszete, a 75 2. ábra az 1. ábrán látható cső másik nézete részben metszve, a 3. ábra a palackzár nézete, a nyitást a palack állóhelyzetében megakadályozó szerkezettel. 80
