107251. lajstromszámú szabadalom • Eljárás képlékeny masszák szerves adalékanyagának impregnálására
december hó 1-én Megjelent 1933. évi BB B BEBSBESEH D MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI RIRÓSÁG szabadalmi leírás 107251. SZÁM. — XVII/f. OSZTÁLY. Eljárás képlékeny masszák szerves adalékanyagának impregnálására. Gassner Franz építészmérnök München. A bejelentés napja 1932. évi március hó 29-ike. Németországi elsőbbsége 1931. évi április hó 1-je. Ismeretes, hogy képlékeny masszákhoz, amelyek vizet tartalmazó szerves vagy ásványi természetű kötőanyagok hatására keményednek meg, fa, szalma, nád, parafa, 5 tőzeg, vagy más efféle anyagok alakjában, szerves adalékanyagokat kevernek. Ismeretes oly eljárás is, amellyel a szerves adalékanyagok, valamint a cement, gipsz, mész, magnezit és egyéb ásványi 10 kötőanyagok egyesülésének lehetőségét úgy javítják, hogy az adalékokat elébb vízüveg, boraxoldat, konyhasó, klórmagnézium, mésztej és egyéb efféle vegyszerekkel kezelik. 15 önmagában véve ismeretes továbbá, hogy képlékeny masszákat bitumenes anyagok, pl. aszfalt vagy kátrány hozzátételével vízmentesítenek. Az e célra szánt bitumenes anyagot felhevítik és aránylag nagy meny-20 nyiségben keverik a mindenkori adalékanyaghoz. Az ily kép előkészített adalékanyag azonban nem való a vizet tartalmazó, pl. az ásványi hidraulikus kötőanyagokhoz, mert a bitumenes anyag taszítja a vizes 25 pépet. Az alkalmazásra kerülő szerves adalékanyagok, tudvalevőleg, jóformán valamenynyien nagy mérvben vízszívók, miért is az adalékokat vízállókká, egyszersmind azon-30 ban a vizet tartalmazó kötőanyagokkal való egyesülésre alkalmasokká is kell tennünk. A fentebb említett módon kezelt adalékanyagokkal azonban nem lehetséges kellő szilárd, tartós és viharálló végterméket kap-35 nunk. A vizet tartalmazó oldatokkal való impregnálás, természetesen, megváltoztatja az anyagok nagyságát. A térfogatnövekg.dés mintegy 2—5 százaléknyi. Ha tehát a, képlékeny masszába ilyként előkészített ado-40 lékanyagokat dolgozunk be. akkor ezeknek száradásukkor bekövetkező összehúzódása meglazítja a végtermék összefüggését és így károsan befolyásolja annak szilárdságát és tartósságát. Ha a szerves adalékanyagokat, irnpreg- 45 nálásukat követőleg, azonban a vizes kötőanyagokkal való összekeverésüket megelőzőleg kiszárítjuk, akkor az előkezelésből semmiféle előny sem származik, mert az ismeretes eljárások egyikével sem érhető el. 50 hogy az előkezelt adalékanyag, megszáradása után, a vízzel szemben érzéketlen maradjon. Mihelyt az illető anyagok a víztartalmú kötőanyagokkal keverednek, nyomban újból vizet szívnak magúkba, úgy hogy 55 az imént mondott hátrányok újból mutatkoznak. Ha akár csak igen csekély mennyiségű konyhasót alkalmazunk, akkor ezenfelül a kész termék is hátrányt szenved, főleg 60 ha a kötőanyag cementpép, mert a konyhasó elroncsolja az ilyen anyagot. Ezt a tényt az olyan épületrészek szétesése bizonyítja, amelyek a sós tengervízzel érintkeznek. Azt tapasztallák továbbá, hogy már a sótartalmú 65 levegő is elég ahhoz, hoigy előidézze a bomlást. Az ismert módon előállított építőanyagok rossz szigetelők, ama nedvesség folytán, amelyet a sószerű impregnáló szerek tartal- 70 maznak. Konyhasóval impregnált adalékanyaggal készített beton, nedvességtartalma folytán, lakócélokra alkalmatlan, sőt egészségtelen. Az új eljárás tökéletesen kiküszöböli a jel- 75 zett hátrányokat. Az új eljárás azon alapszik, hogy bitumenes, szurokszerü anyagok, vagy hasonló bizonyos tapadóképességű anyagok vizes amulzióját, kalciumhidráttal keverten alkalmazzuk a szóban forgó 80
