107239. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénezésre (kéndioxid fejlesztésére) alkalmas anyag előállítására

Megjelent 1933. évi szeptember hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI jHHgE SZABADALMI BÍRÓSÁG szabadalmi leírás 107239. SZÁM. — X/b. (IVh/1.) OSZTÁLY. Eljárás kénezésre (kéndioxid fejlesztésére) alkalmas anyag előállítására. Dr. Vajdaffy Aladár oki. vegyészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1932. évi október hó 5-ike. Kisebb méretű fertőtlenítést, rovarirtást, stb. legegyszerűbben és a legkisebb költséggel a kén elégetése révén, keletkező kénessavgáz (kéndioxid) fejlesztésével 5 végeznek. Ily módon történik többek között a boros hordók, kádak, stb. általában a szőlő, must, borkezelésnél használt edények, tartályok, stb. esir aniont e s í t é s e. E „kénezésnek" nevezett eljáráshoz törvé-10 nyes rendelkezések értelmében csak tiszta arzénmentes kén használható. A gyakorlatban ezt a kénezóst vagy serpenyőbe helyezett rúdkén, sokkal általánosabban azonban az ú. n. jutakénlapok, 15 vagy azbesztkénlapok elégetésével végzik, mindenütt, hol a nagyüzem nem teszi gazdaságossá a cseppfolyós kénessav alkalmazását. Ügy a juta, mint az azbesztkénlap úgy 20 készül, hogy megfelelő nagyságura szabott jutaszövetet vagy azbeszt papirost megolvasztott kénbe mártanak. A jutalapokat kétszer vagy háromszor, míg az azbesztlapokat csak egyszer mártják. 25 Az említett kénlapok használata több kellemetlen hátránnyal jár. így ismeretes, hogy a jutakénlapok elégése közben a kén nagyobbik fele, megolvadt állapotban lecsepeg s az esetek túlnyomó részében nem-30 csak nem ég el, de a kénezendő edényt is, bár ártalmatlan anyaggal, elpiszkítja. A nálunk elterjedt 2.6X16 cm nagyságú, mintegy 25 g ként tartalmazó jutalapok elégése közben pl. átlagosan 58% kén vész 35 el felhasználatlanul. De sokkal nagyobb hátránya a jutakénlapoknak, hogy elégésükkor a kén szükségelt égéstermékei mellett, az organikus jutaanyag égéstermékei, sőt szárazdesztillátiós termékei is fellépnek, amit pl. a bor kénezésénél egyál- 40 talán nem kívánatos, mert, mint azt gyakorlati megfigyelések igazolják, számos esetben a borok aromáját is igen kedvezőtlenül befolyásolja. Ha tekintetbe vesszük még azt is, hogy hányszor szakad le és 45 jut a borba a jutakénlap tökéletlenül elégett és kellemetlen szagú hamúja is, könnyen érthetővé válik, hogy kényesebb pincegazda inkább a körülményesebb, a serpenyőben elégetett kénnel, vagy az- 50 besztkénlappal végzi a kénezóst. Ámde az azbesztkénlap sem mentes hátrányos tulajdonságoktól: nem szólva a lényegesen magasabb beszerzési árról, az egyes lapok viszonylagosan kis kéntar- 55 talma miatt a jutalapokkal szemben ugyanazon mennyiségű kénessav fejlesztése céljából lényegesen több azbesztlapot kell elégetni, ami gyakran hosszadalmas eljárás, mert egyszerre több lapot egy- 60 másrairakva csepegés veszélye nélkül nem lehet elégetni. Az egyes azbesztkérlap<jk sem mentesek mindenkor a csepegéstől és elég gyakran leszakadó hamújuk belejutva a borba, annál kevésbbé kívánatos 65 fertőzmények előidézője lehet, mert az azbesztlapok elégetésekor is fellépnek oly égéstermékek és szárazdesztillátiós produktumok, melyek organikus anyagok származókai, mert a kereskedelemben elő 70 forduló azbesztlapok illetőleg azbesztpapirosok szükségképen, tartalmaznak még cellulózt és ragasztó anyagokat is. Ezt igazolja az a tény, hogy az azbesztkénlap elégetése után visszamaradó azbesztlap, a 75 teljesen el nem égett organikus anyagokból származó széntől fekete. A nem kívánatos égési produktumok mennyisége