107237. lajstromszámú szabadalom • Vezérelt fényívű fémgőzegyenirányító

Megjelent 1933. évi szeptember hó 1 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG szabadalmi leiras 107237. SZÁM. — vilig. OSZTÁLY. Vezérelt fényívű fémgó'zegyenirányító. Siemens-Schuckert-Werke A.-G. Berlin-Siemeusstadt. A bejelentés napja 1931. évi augusztus hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1930. évi október hó 16-ika. A találmány vezérelt fényívű fémgőz­egyenirányítóra vonatkozik, amelynél üzemre lcész állapotban lévő fényívkató­dáról, (amelyet az elektronokat emittáló 5 hőmérsékletre mesterségesen hevítünk, vagy segédfényívvel gerjesztünk) tetszőle­ges nagy positiv potenciálon lévő anódá­lioz menő fényív gyújtása elegendő mér­tékben negatív feszültségnek a két elek-10 troda között elhelyezett rácsra való kap­csolásával megakadályozható, és amely­nél már meggyulladt fényív, mely a rá­cson keresztül az anóda felé ég, a rács további feszültségváltozásával észrevehe-15 tőén nem befolyásolható vagy oltható. Ezt a jelenséget használják fel a vezérlésre vagy kapcsolásra alkalmas ívfényegyen­irányítokban, melyek ujabban „Thyrat­ron" néven ismeretesek. 20 A találmány értelmében fényívvel ve­zérelt fémgőzegyenirányítók üzemét úgy tesszük megbízhatóbbá, hogy a fényív út­ját mindegyik főanóda és a katóda kö-KÖÍt legalább egy segédanódával úgy 25 osztjuk meg, hogy minden egyes tanóda­fényív gyújtása csak positiv feszültség­nek a segédanódálhoz való kapcsolásával lépcsőzetesen történik. A rajz a találmány szerinti megoldás 30 két példakénti kivitelét mutatja. Az 1. ábra fémgőzegyemirányítót, a 2. ábra ugyancsak fémgőzegyenirányí­tót mutat vázlatosan. Az 1. ábráiban az (1) üvegtesthez csat-35 lakoztatott (2) és (3) karokban (4) és (5) főanódák és (6, 7, 8) és (9) segédanódák vannak. A (10) és (11) hüvelyeken kívül nem vezérelhető (12) és (13) rácsokat is alkalmaztunk. A (6) és (7) segédanódákat a (14) és (15) ohmikus ellenállásokon át, 40-a (8) és (9) segédanódákat a (16) és (17) ellenállásokon át mindenkor ugyanarra a vezérlő feszültségre kapcsolhatjuk, mint a hozzájuk tartozó (10, 11) vezérlő hü­velyt. A (18) átkapcsolóval segédanódákat 45 és hüvelyeket kötünk össze a (19) transz­formátor sekunderoldalával, amelyhez a (4) és (5) anódák is csatlakoznak. A 2. ábra hasonló megoldást mutat. Ennél (20) az egyenirányító edénye, (21) 50' az anódavédőcső, (22) a főanóda, (23) a vezérlő rács, (24) és (25) segédanódák, míg (26) és (27) nem vezérelhető rácsok. A fényív útjában elhelyezett segédanódá­kat, célszerűen a (28) katódához legköze- 55-iebb fekvőket, oly nem vezérelt váltakozó áramú feszültségekre kapcsolhatjuk, ame­lyek a hozzájuk tartozó főanódák feszült­ségével közel ugyanazon fázisban van­nak. Ezzel elérjük, hogy az egyes fény- 60-ívutak katóda felőli oldalán állandóan bizonyos ionizációs állapot uralkodik, mely független az egyenirányító össz­áramteherhelésétől. Ez esetben az egyes anódafényívek gyújtási feltételei kiegyen- 65 líttettek. Hogy az anódafényívek gyúj­tása ki ne maradjon, ami az üzem szem­pontjából ép oly kellemetlen, mint a túl­korai gyújtás, a vezérlő segédanódák áramerősségeit aránylag nagy értéken 70 kellene tartani, ami energiaveszteséget jelent. Mivel azonban a gyújtásnál csak kezdeti áramlökésről van szó, melynek csak igen rövid ideig kell tartani, neve­zetesen addig, amíg a hozzá tartozó fő- 75 anódák a fényív áramát felveszik, a ta­lálmány értelméiben mindenik anóda­fényív útjában, a vezérelt segédanódák közül egyeseket a (30) kapacitásokon át

Next

/
Oldalképek
Tartalom