107237. lajstromszámú szabadalom • Vezérelt fényívű fémgőzegyenirányító
Megjelent 1933. évi szeptember hó 1 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG szabadalmi leiras 107237. SZÁM. — vilig. OSZTÁLY. Vezérelt fényívű fémgó'zegyenirányító. Siemens-Schuckert-Werke A.-G. Berlin-Siemeusstadt. A bejelentés napja 1931. évi augusztus hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1930. évi október hó 16-ika. A találmány vezérelt fényívű fémgőzegyenirányítóra vonatkozik, amelynél üzemre lcész állapotban lévő fényívkatódáról, (amelyet az elektronokat emittáló 5 hőmérsékletre mesterségesen hevítünk, vagy segédfényívvel gerjesztünk) tetszőleges nagy positiv potenciálon lévő anódálioz menő fényív gyújtása elegendő mértékben negatív feszültségnek a két elek-10 troda között elhelyezett rácsra való kapcsolásával megakadályozható, és amelynél már meggyulladt fényív, mely a rácson keresztül az anóda felé ég, a rács további feszültségváltozásával észrevehe-15 tőén nem befolyásolható vagy oltható. Ezt a jelenséget használják fel a vezérlésre vagy kapcsolásra alkalmas ívfényegyenirányítokban, melyek ujabban „Thyratron" néven ismeretesek. 20 A találmány értelmében fényívvel vezérelt fémgőzegyenirányítók üzemét úgy tesszük megbízhatóbbá, hogy a fényív útját mindegyik főanóda és a katóda kö-KÖÍt legalább egy segédanódával úgy 25 osztjuk meg, hogy minden egyes tanódafényív gyújtása csak positiv feszültségnek a segédanódálhoz való kapcsolásával lépcsőzetesen történik. A rajz a találmány szerinti megoldás 30 két példakénti kivitelét mutatja. Az 1. ábra fémgőzegyemirányítót, a 2. ábra ugyancsak fémgőzegyenirányítót mutat vázlatosan. Az 1. ábráiban az (1) üvegtesthez csat-35 lakoztatott (2) és (3) karokban (4) és (5) főanódák és (6, 7, 8) és (9) segédanódák vannak. A (10) és (11) hüvelyeken kívül nem vezérelhető (12) és (13) rácsokat is alkalmaztunk. A (6) és (7) segédanódákat a (14) és (15) ohmikus ellenállásokon át, 40-a (8) és (9) segédanódákat a (16) és (17) ellenállásokon át mindenkor ugyanarra a vezérlő feszültségre kapcsolhatjuk, mint a hozzájuk tartozó (10, 11) vezérlő hüvelyt. A (18) átkapcsolóval segédanódákat 45 és hüvelyeket kötünk össze a (19) transzformátor sekunderoldalával, amelyhez a (4) és (5) anódák is csatlakoznak. A 2. ábra hasonló megoldást mutat. Ennél (20) az egyenirányító edénye, (21) 50' az anódavédőcső, (22) a főanóda, (23) a vezérlő rács, (24) és (25) segédanódák, míg (26) és (27) nem vezérelhető rácsok. A fényív útjában elhelyezett segédanódákat, célszerűen a (28) katódához legköze- 55-iebb fekvőket, oly nem vezérelt váltakozó áramú feszültségekre kapcsolhatjuk, amelyek a hozzájuk tartozó főanódák feszültségével közel ugyanazon fázisban vannak. Ezzel elérjük, hogy az egyes fény- 60-ívutak katóda felőli oldalán állandóan bizonyos ionizációs állapot uralkodik, mely független az egyenirányító összáramteherhelésétől. Ez esetben az egyes anódafényívek gyújtási feltételei kiegyen- 65 líttettek. Hogy az anódafényívek gyújtása ki ne maradjon, ami az üzem szempontjából ép oly kellemetlen, mint a túlkorai gyújtás, a vezérlő segédanódák áramerősségeit aránylag nagy értéken 70 kellene tartani, ami energiaveszteséget jelent. Mivel azonban a gyújtásnál csak kezdeti áramlökésről van szó, melynek csak igen rövid ideig kell tartani, nevezetesen addig, amíg a hozzá tartozó fő- 75 anódák a fényív áramát felveszik, a találmány értelméiben mindenik anódafényív útjában, a vezérelt segédanódák közül egyeseket a (30) kapacitásokon át
