107219. lajstromszámú szabadalom • Eljárás főleg repülőtechnikai rakéték előállítására

Megjelent 1933. évi szeptember hó 60-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 10721Í). SZÁM. — V/h. OSZTÁLY. Eljárás főleg repülőtechnikai rakéták előállítására. Ti]in« Reinhold repülőállomás főilök Osnabrück. A bejelentés napja 1931. évi májas hó 23-ika. A lőporrakétákat, főleg repülőtechnikai célokra, eddig olyként állították elő, hogy a hajtótöltést akár telten, akár pedig részleges magüreg, az ú. n. „lélek" kihagyásá-5 val, kéregpapír-, vörösréz-, acél- vagy más hüvelybe sajtolták. Minthogy a rakéta 1 ökőteljesi tménye lényegileg a másodpercenként kiömlő gázmennyiségtől, vagy ami evvel egyértelmű, a mindenkori égési 10 felület nagyságától függ, a hengeresen lépcsőzetes, kúpos, vagy egyéb alakú „lélek", a telten sajtok rakétánál lényege sen nagyobb hajtóerői gerjeszt. Azonban a legjobb kivitelű üreges rakéta is legna-15 gyobb tolóképessógének csak egy részét hasznosítja, mert egyrészt a lélek ürege a töltés szempontjából veszendőbe megy, másrészt pedig mert a töltés legnagyobb része túl hirtelen, a maradók tömör rész 20 ellenben túl lassan ég el. A találmány szerinti eljárás célja, hogy e hátrányokat kiküszöböljük. A találmány lényegileg abban áll, hogy a tulajdonképpeni töltés lőporát nagy nyomással sajtol-25 juk össze és a lelket egyidejűleg viagy utóbb, szintén lőporral töltjük ki, amelyet az előbbinél kisebb, egyenletes vagy egyenletlen nyomással sajtolunk. A léleknek egyenletes vagy egyenletlen sűrűségű 30 kitöltésével az égési felületet s ezzel együtt a hajtógázok másodpercenkénti kiömlési sebességét szabályozhatjuk, tehát a rakéta, hatásfokát lényegesen növelhetjük. A találmány továbbá lehetővé teszi, hogy 35 az eddigieknél sokkal nagyobb szelvényű és lényegesen hosszabb rakétákat készíthessünk, Az eddigi rakéták méreteinek u, i. az a körülmény szabott szűk határokat, hogy az üreges rakéták túl nagy égési 40 felülete könnyű szerrel robbanásokat idézett elő, vagy pedig a rakéta kiömlőnyílásának aránytalanul tágasnak kellett lennie, mert máskülönben túl nagy töltés ellenére is túl csekély lökőerő mutatkozott. 45 A rajz a találmány szerinti eljárással készült rakéta egyik kiviteli példáját vázlatos hosszmetszetben tünteti fel. Az (a) rakétát a szaggatott vonallal jelzett (b) röpülőtestbe helyezzük. A rakéta 50 részei a (c) hüvely, a nagy nyomással sajtolt (d) lőportöltés, valamint az (e) lélek. A töltés alsó végében (f) késleltetőszer van, amelyhez a (g) zárófedél csatlakozik. E zárófedelet (h) nyílás töri át, amely az 55 (i) visszalökő töltéshez visz. A találmány szerint a (c) hüvelybe, az (f) késleltető töltés behelyezése után, nagy nyomással lőport sajtolunk és egyidejűleg, vagy később, előkészítjük a központi 60 üreget is, amelyet egyidejűleg vagy később, az előbbinél kisebb sajtolónyomással, lőporral töltünk ki. Eközben oly célból, hogy a rakéta égési sebessége nagyobb vagy kisebb legyen, a lélek lőportöltését 65 helyenként többé vagy kevésbbé sűrűre sajtoljuk. Ha pl. úgy kívánjuk, hogy a rakéta elején és közepetáján is, lassan égjen, akkor e helyeken a lélek lőportöltését nagyobb nyomással sajtoljuk össze. 70 Ugyanezt megtehetjük természetesen a lélek egyéb helyein is. A lélek lőportöltését, a rakéta tolóerejének legjobb hatásfokkal való érvényesítése végett, a rakéta fenékvége felé egyre csökkenő nyomással 75 sajtoljuk. Ezzel az égési felület és így a másodperceinként kiömlő gázmennyiség is, folytonosan növekszik és egyszersmind a gázoknak a hüvely kiégett részében mutatkozó kompressziójelenségeivel szemben 80 ellenhatást fejtünk ki. Az (f) késleltetőszer alkalmazása lehetővé teszi, hogy a ra-